Advent 3. vasárnapja – Iz 35,1-10; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11
A mai vasárnap neve: „Gaudéte”, az öröm vasárnapja. Mennyire jellemző ránk a derűs lelkület? Minek tudunk örülni igazán?
A szentmise kezdő éneke megmondja az öröm okát, forrását: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek… Az Úr közel van” (Fil 4,4-5). Bármi ér bennünket, ne feledjük, hogy Jézus eljött, mindennap eljön, hogy megmentsen!
Öröm nélkül az élet szinte elviselhetetlen. De végül is miért, illetve minek tud örülni a hívő ember? Mi okunk van az örömre? Hogy mit válaszolunk erre a kérdésre, az jellemző ránk, egész egyéniségünkre, életünkre is.
Izaiás próféta akkor szólítja fel a népet örömre, sőt ujjongásra, amikor az fogságban, elnyomásban él. A kishitűeknek, a csüggedt szívűeknek mondja: „Bátorság! Ne féljetek! Íme, eljön Istenetek, eljön, hogy… szabadulást hozzon nektek”.
A mi örömünknek az oka, illetve alapja az örök élet, amely az Atyánál volt, megjelent nekünk (vö. 1Jn 1, 2), és eljött a mi üdvösségünkért, hogy örömünk teljes legyen. „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1, 12).
Az eljövendő Messiásról szóló ígéret minden emberi elképzelést felülmúló mértékben teljesült. Ez az öröm tud felemelni minket a földi örömök szűkösségéből és végességéből, valamint a szenvedések kilátástalanságából. Mert Isten Igéje a megtestesüléssel a testvérünkké lett. Jézus nem a fák kivágásával kezdte működését, hanem azzal, hogy még a terméketlen fáért is közbenjár az Atyánál. Így azoknak is Megváltója, akik úgy érzik, hogy még nem tudták gyümölcsözővé, boldoggá, teljessé tenni életüket.
A mi időnk Isten mérhetetlen türelmének az ideje lett, amely sokszor az Ő híveit teszi próbára, és nem az ellenségeit. A hitetlenek visszaélnek Isten türelmével, bennünk pedig az a kérdés merülhet fel, hogy miért engedi meg Isten a bűnt, miért nem tesz már végre rendet? Legyünk hálásak, hogy az Úr megadta nekünk a várakozás örömét! Ő azért jött, hogy megmentsen a bűntől. Eljövetelével magával hozta a bűnök bocsánatát. Megújítja életünket, hogy az értelmes, céltudatos és értékes legyen.
Most még nem tud teljes lenni az örömünk, mert nem kerülhetjük el az élet keresztjét, gondját-baját. Vannak olyan gondjaink, amelyek nem tudnak megoldódni jelen életünkben. Némely betegség bilincsei nem vehetők le még a legjobb klinikákon sem. Lehetnek olyan helyzeteink, amelyekből nem tudunk kievickélni. Ez se szomorítson el bennünket, mert a karácsony előre vetíti azt a végső szabadulást, amikor Jézus még egyszer, utoljára eljön! Akkor megszűnik a fájdalom, szemünkről letörli a könnyeket. Éltessen minket az a töretlen remény, hogy Megváltónk segítségével minden az üdvösségünkre szolgál!
A sok fájdalom elmúlik, de az öröm megmarad, hogy együtt lehetünk Istennel és egymással itt a földi életünkben, továbbá majd a mennyben is.