34. hét, péntek – Jel 20,1-4.11-21,2; Lk 21,29-33
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Hogyan ápoljuk kapcsolatainkat?
A szentlecke mai részlete a végső ítéletről ír, de szó van már benne az új égről, valamint az új földről is. Az, hogy a sátánt ezer esztendőre megkötözték, hogy ne ártson a választottaknak, az azt jelenti, hogy a megváltás megtörte a gonoszság hatalmát. A végső időkben még lehet heves küzdelem Krisztus hívei és ellenségei között, de az ő végső győzelme biztosítva van. Az Isten országának kialakulását semmiféle erő nem akadályozhatja meg.
Az olvasmányban szó esett különböző trónokról is, amelyeken „azok ültek…, akikre az ítéletet bízták”. Ezek nem égi, hanem földi trónok, amelyek egymástól eltérő döntéseket hozhatnak. Például a jelenlegi Európai Alkotmány megfogalmazói között többségben voltak azok, akik úgy gondolták, hogy meg lehet élni és lehet fejlődni Krisztus nélkül is. Sőt, egyesek szerint szükségszerű szakítani mindazzal, ami a zsidó-keresztény hagyománnyal kapcsolatos a továbbfejlődés érdekében. Még a keresztény jelképek használatával is. Ezzel szemben a magyar alkotmányban szerepelnek a keresztény értékek. Mindkét magatartásnak megvannak a következményei.
Egyetlen tény biztos, hogy Isten országa (a végidő, az ítélet) már megkezdődött, azaz már most is a végső időben élünk.
Az evangéliumban Jézus továbbra sem beszélt konkrét időpontról, viszont azt mondta, hogy: „Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik”.
Ne engedjük, hogy bárki félrevezessen, vagy elbizonytalanítson minket! Az elmúlhatatlannak tűnő mindenség el fog múlni. Ezzel szemben Jézus szavai soha nem veszítik érvényüket. Ő mondta: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el” (Lk 21,33). Nem csupán arra vonatkozik ez a kijelentés, hogy a világ elmúlása után is érvényes marad az ő tanítása, hanem arra is, hogy már most is az.
Jézus tanításának megtartására azért van szükségünk, mert ezek számunkra az örök élet igéi. Aki megszívleli mindazt, amit Jézus mondott, és annak megvalósítására törekszik, az már az örök élet útján, a mennyei Atya felé vezető úton jár. A tanítás elutasítása vagy annak elfogadása, illetve megvalósítása döntő fontosságú számunkra az üdvösség elnyerése szempontjából.
A Jézus óta eltelt két évezred során (de még az utóbbi száz évben is) nagyon sok elmélet, valamint ideológia jelent meg és tűnt el. Ez bekövetkezett akár néhány rövid évtized alatt, mert csupán emberi tanítások voltak, amelyeket nem lehetett életté váltani.
Krisztus tanítása viszont élhető, sőt, örök érvényű tanítás. Oly annyira, hogy ha szerinte élünk, akkor újabb hosszú távra megmarad nemzetünk. Kapcsolataink nem csupán tartósak, hanem egyre szebbek és gazdagabbak lesznek. Sőt, ezek a kapcsolatok megmaradnak, kiteljesednek az örök életben is.