November 19. – Árpád-házi Szent Erzsébet 1Jn 3,14-18, Lk 6,27-38
Mindennél fontosabbnak tartjuk-e Isten szeretetét?
Erzsébet valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Már 4 éves korában eljegyezték Hermann türingiai tartománygróf (azonos nevű) elsőszülött fiával. Wartburg várába vitték, ott nevelkedett. A grófi udvar emberei nem kedvelték. Anyja (Gertrúd) szörnyű halálának hírére a légkör még fagyosabbá vált körülötte.
Jegyese, az ifjú Hermann gróf hirtelen meghalt. Ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból, vagy haza, vagy kolostorba. Az idős Hermann őrgróf azonban másként döntött (eljegyezte másodszülött fiával, Lajossal).
Hamarosan meghalt az idős Hermann gróf is. Erzsébet és vőlegénye közé sikertelenül próbáltak éket verni, Lajos már mint türingiai tartománygróf feleségül vette. 1221-ben (amikor Erzsébet még csak 14 éves volt!) fényes esküvőt tartottak (egyes kutatók szerint Pesten, a jelenlegi Belvárosi Templomban).
Erzsébet 20 éves volt, amikor férje (1227-ben) meghalt. Három gyermekkel maradt özvegyen. Négy év múlva (1231-ben) ő is meghalt Marburgban. Halála után négy évvel már szentté avatták.
Erzsébet élete Isten szeretetének kiteljesedése volt. A sokféle szeretetet az istenszeretet forrasztotta egységbe. Minden életkorában, minden élethelyzetében, minden kapcsolatában a Jézus iránti szeretet vezérelte és éltette.
Az Isten iránti szeretet nyilvánult meg a férjéhez, Lajoshoz fűződő testvéri, baráti, majd hitvesi szeretetében, valamint a szegények szeretetében egyaránt. Irgalmas szeretete nem pótcselekvés, nem is lelkiismereti kényszer volt, hanem egyszerűen Krisztus iránti odaadásból, ragaszkodásból eredt. Nem csupán gesztusszerűen jótékonykodott, hanem odaadó, áldozatos szeretettel törődött a legszerencsétlenebbekkel is.
Rajongva szeretett férjét mély fájdalommal, keserves sírással gyászolta meg. De nem süppedt bele a gyászba, hanem egész életét továbbra is a szeretetből fakadó tettek töltötték be. Három gyermekével elhagyta Wartburg várát, Eisenachba költözött, majd 1227 tavaszán Marburgba. Maradék vagyonából menhelyet alapított a betegek és a szegények számára, ahol néhány hűséges szolgálója közreműködésével maga ápolta őket.
Példája egyértelművé teszi számunkra az alternatívát, hogy vagy minden körülmények között következetesen az Isten iránti szeretetet választjuk, vagy a kisebb-nagyobb szeretetek között lavírozgatva végül is az önzést mellett döntünk és magunkba roskadunk.
Szent Erzsébet élete bőséges példatárat állít elénk ahhoz is, hogyan lehet szeretni rágalmazóinkat, haragosainkat, sőt ellenségeinket.
Isten adjon nekünk kreativitást, hogyan tudunk bármilyen körülmények között segíteni a rászorulókon! Isten szeretete töltsön be minket egészen már itt a földön is!