Évközi 33. hét, kedd – Lk 19,1-10
Tapasztaljuk-e, hogy Isten bennünk van?
A mai evangéliumi részlet nem régen szerepelt. Üzenete ma is érvényes. Amit Jézus Zakeusnak mondott, azt minden embernek, nekünk is mondja, hogy: „ma a te házadban kell megszállnom”. Isten azért teremtette a világot, és olyannak teremtette az embert, hogy az emberek révén beletestesüljön a világba. Az Atya Jézust azért küldte, hogy megkeresse, megmentse, illetve boldoggá tegye azt, aki vágyódik az Isten után. Az Atya az Isten Bárányának rendelte Jézust, aki elveszi a világ bűneit (személy szerint a mi bűneinket is)!
Jézus bennünket is keres. Pierbattista jeruzsálemi érsek írta, hogy: „a keresettség tapasztalata nélkül a hitélet megszokott és terméketlen erőfeszítéssé redukálódik, ami szomorúsághoz vezet”. Zakeust eltöltötte annak az öröme, hogy Jézus keresi őt. Sőt, mi több, hogy a házában akar megszállni.
A mai evangélium szavaival Jézus minket is megszólít. Vajon eljött-e számunkra végre az a nap, amikor meghalljuk, hogy Jézus nekünk is mondja, hogy még ma akar nálunk megszállni? Nemcsak egy óra hosszára, nem csupán a mai szentmise idejére akar közösségben lenni velünk, hanem szüntelenül, folyamatosan, egész földi, valamint örök életünkre.
A mai evangélium utolsó mondata nekünk is szól: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett”. Jézus ezt minden embernek mondja, aki elfáradt a jólét, valamint a siker utáni hajszában, illetve annak, aki igazi boldogságra vágyik, vagy aki már végképp reménytelennek látja az életét. Jézus személyesen akar találkozni velünk, szólni akar hozzánk is minden nap.
Jézus ad, mielőtt bármi jót kapott volna tőlünk. Anélkül ad, hogy előzőleg feltételeket szabott volna. De akihez Jézus betér, az nem marad olyan, mint amilyen azelőtt volt.
Zakeus hálája jeléül a maga módján a legnagyobb értékkel akarta Jézus látogatását viszonozni: „vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette”.
Vajon vágyódunk-e Isten után? Vágyódunk-e arra, hogy találkozzunk Jézussal? Számunkra beteljesedett-e már az idő, hogy fölismerjük azt, hogy Jézusban elérkezett hozzánk az Isten Országa (vö. Mk 1,15)? Hisszük-e, hogy Jézusban az Isten keres bennünket, mert szeret minket? Jézus (az Atyával együtt) a mi szívünkben akar megszállni!
Ne halogassuk Isten befogadását! Fogadjuk be még ma! Hogyan fogadjuk az örömhírt? Értékeljük-e? Milyen hatással van életünkre Isten bennünk lakása? Mivel háláljuk meg, mit ajánlunk fel, mit teszünk érte?
Ha Jézust befogadjuk, akkor Ő örök életre szóló szeretetkapcsolatokkal ajándékoz meg minket. Mi hogyan törekszünk kárpótolni azokat, akiket megrövidítettünk a szeretetlenségünkkel? Kövessük Zakeus példáját! Legyünk boldogok, és tegyük boldoggá azokat, akiket Isten általunk akar boldoggá tenni!