November 2. Halottak napja – Jn 14,1-6
Hogyan készülünk az elhunyt szeretteinkkel való találkozásra?
A mai evangéliumban Jézus arra kér minket, hogy ne nyugtalankodjunk elhunyt szeretteink miatt, és saját halálunk utáni saját sorsunk miatt se. Nyugtalanságunk egyik lehetséges oka a hitetlenség (vö. Jn14,1). Ezért azt kéri tőlünk, hogy higgyünk az Istenben (hogy ő szerető Atya), higgyünk Benne is, mint jó pásztorban, és higgyünk a boldog örök életben, hogy általa eljutunk az Atyához.
Mindenszentek ünnepén megerősödhettünk abban a hitünkben, hogy életünk nem örök búcsúzás, hanem folytonos reményteli várakozás a szeretteinkkel való találkozásra és együttlétre. 
Akkor majd föltámadott testünkben együtt lehetünk szeretteinkkel az örök boldogságban.
Ma ennek a megvalósulásáért imádkozunk. Azokért az elhunyt szeretteinkért könyörgünk az Istenhez, akikért aggódunk, hogy haláluk előtt esetleg nem tudták megbánni hitetlenségüket, vagy szeretetlenségüket, és bízunk abban, hogy nem fordultak tudatosan szembe Istennel.
Kérjük Istent, hogy hozza az ő tudomásukra
- irántuk való meg nem szűnő szeretetünket,
- azt a vágyunkat, hogy egykor velük együtt szeretnénk majd hálát adni az Atya irgalmas és megbocsátó jóságáért, – valamint legyenek készek ők is elfogadni Isten irgalmas szeretetét.
A boldog viszontlátás reménye töltse be életünket!