Évközi 31. vasárnap Bölcs 11,22-12,2; 2Tessz 1,11-2,2; Lk 19,1-10
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben? Fontosnak tartjuk-e, hogy elnyerjük a boldog örök életet?
Jerikóban „egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt”, „szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt”. „Felmászott egy vad fügefára”, mert meghallotta azoktól a szegény emberektől, akiket Jézus meggyógyított, hogy Neki „arra kellett elhaladnia”.
Ekkor egy meglepő, váratlan esemény történt. „Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: »Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust”.
Az öröm akkor ébredt fel Zakeusban, amikor megtapasztalta, hogy az a Mester, akit ő látni vágyott, kereste őt, látni akarta őt. Sőt, mi több, nem csupán látni akarta, hanem el akar vele menni a házába.
Miért volt szükséges Zakeusnál megszállnia? Mert Őt az Atya azért küldte, hogy megkeresse, megmentse, illetve boldoggá tegye azt, aki vágyódik az Isten után. Az Atya az Isten Bárányának rendelte Jézust, aki elveszi a világ bűneit, személy szerint a mi bűneinket is! Mert a mai evangélium utolsó mondata nekünk is szól: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett”. Jézus ezt minden embernek mondja, aki elfáradt a jólét, valamint a siker utáni hajszában, illetve annak, aki igazi boldogságra vágyik, vagy aki már végképp reménytelennek látja az életét. Jézus személyesen akar találkozni velünk, szólni akar hozzánk, akik ma eljöttünk ide.
Jézus bennünket is keres, a mai evangélium szavaival pedig minket is megszólít. Vajon eljött-e számunkra végre az a nap, amikor meghalljuk, hogy Jézus nekünk is mondja, hogy még „ma” akar nálunk megszállni? Nemcsak egy óra hosszára, nem csupán a mai szentmise idejére akar közösségben lenni velünk, hanem egész földi, valamint örök életünkre.
Ez milyen hatással van életünkre? Mi mit ajánlunk fel érte? Zakeust örömteli, hálás lelkesedés töltötte el, amikor Jézussal találkozott. Olyat tett, amely egyébként szokatlan egy olyan embertől, akinek a mindennapjait átjárja a zsugori, harácsoló, pénzkeresés: „Vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette”.
Vajon meg tudjuk-e sejteni azt az örömet, amely a vámos életébe érkezett Jézus látogatásával? Mit vesz észre a mi környezetünk? Zakeushoz hasonló mértékben törekszünk-e kárpótolni azokat, akiket megrövidítettünk a szeretetlenségünkkel?
Ha Jézust befogadjuk, akkor Ő örök életre szóló szeretetkapcsolatokkal ajándékoz meg minket. Ez adjon nekünk boldogságot!