Évközi 30. hét, szerda – Lk 13,22-30
Törekszünk-e bensőséges kapcsolatra Jézus Krisztussal?
Arra a kérdésre, hogy hányan üdvözülnek, Jézus azt válaszolta, hogy: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun”. Bármilyen adatszerű válasz alapot jelenthetne a restség igazolására, a csüggedésre vagy az elbizakodottságra. Mert ha Jézus azt mondta volna, hogy kevesen üdvözülnek, akkor azt gondolhatná valaki, hogy minek igyekezzek, én úgysem reménykedhetem. Ha viszont azt válaszolta volna, hogy sokan, akkor szintén megindulhatna a hamis számítgatás, hogy a sok közé majd csak becsúszok valahogy, 
erőfeszítés nélkül is. Az a fontos, hogy minden erőnket latba vetve úgy igyekezzünk az üdvösségre jutni, ahogyan a szűk kapun igyekeznek átjutni az emberek.
Tehát ne afölött töprengjünk, hogy hányan üdvözülnek, hanem tegyünk meg mindent saját üdvösségünkért. Használjuk fel jól a rövid, illetve bizonytalan életünk lehetőségeit, valamint kerüljük a vakmerő bizakodást! Ne halogassuk megtérésünk idejét, mert Isten ugyan irgalmas és hosszan tűrő, de nem tudhatjuk, hogy mikor szólít számadásra minket!
Életünk legfontosabb feladata a végső célunk (az üdvösségünk) elérése. Ez adjon ösztönzést a szeretetre, a becsületességre, a helytállásra, keresztjeink türelmes hordozására! De a legfontosabb, hogy igyekezzünk életre váltani Jézus tanítását, és ezáltal bensőséges kapcsolatba kerülni Vele, valamint az Atyával a Szentlélek által!