Október. 18. Szent Lukács evangélista 2Tim 4,3-17; Lk 10,1-9
Igyekeztünk-e megvalósítani az elmúlt időszak tanításait?
Lukács evangélista nem tartozott Jézus közvetlen tanítványai közé. Ennek ellenére ő írta a harmadik evangéliumot és az Apostolok cselekedeteit is.
Ez utóbbi bevezetőjében választékos görög nyelven ő maga írt arról, hogyan igyekezett mindennek és mindenütt utána járni. Sok mindent csak tőle tudunk meg, mint például az Egyház első énekeit (Benedictust, Magnificatot, Simeon énekét), Jézus gyermekségének evangéliumát, a tékozló fiúról, valamint az elveszett bárányról szóló példabeszédeket. 
Tőle kapjuk az Úr Jézus életének leghitelesebb rajzát, Máriáról pedig oly ihletetten tudott írni, hogy a legenda megtette őt festőnek is. Pál apostolnak orvosként is szüksége volt Lukácsra, ezen felül pedig mindenben hű társra talált benne.
Példát vehetünk róla, hogyan alkalmazhatjuk magunkra Jézus tanítását. Mert amit Jézus tanított, abból Lukács evangélista mindent igyekezett megvalósítani. Elég csupán a mai evangéliumi részletet végigvenni versről versre, mindegyik alkalmazható rá.
A mai evangélium legfontosabb tanítása, hogy mindnyájan legyünk küldöttek. Nekünk is az a hivatásunk, hogy előkészítsük az Úr útját olyan formában is, hogy segítjük az evangélium szolgálatában álló társainkat. Pál apostolnak nemcsak az Úr kegyelme, hanem Lukács hűsége is erőt adott.
Imádságunk mellett mindnyájunk tevékeny közreműködésére is szükség van. Jézusnak az a felszólítása, hogy „Menjetek!”, nemcsak a hetvenkét tanítványnak szólt, hanem nekünk is. Mindnyájunkat cselekvésre szólít fel.
Jézus hetvenkét tanítványához hasonlóan minket is úgy küld, „mint bárányokat a farkasok közé”. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy látszólag vesztésre ítélt helyzetből indulunk. Mert gyenge, szelíd bárányként nem sok esélyünk lehet a farkasokkal szemben.
Jézus azt akarja, hogy ne az erőnkben és a képességeinkben bízzunk, hanem Őbenne. Ő maga, az ő tanítása legyen a mi erőnk, bizalmunk, reménységünk, amikor hirdetjük Isten országát.
Isten uralmának ígérete a szelídeknek, a védteleneknek szól. Az Isten országába való bejutás feltétele, valamint egyben a hirdetőinek az ismertető jele, hitelesítő pecsétje a szegénység, a szerénység, a szelídség az ellenséges érzülettel szemben. Teljes odaadottság a küldetésre. Nem utolsósorban Krisztus békéje, annak is, aki hirdeti, illetve annak is, aki befogadja. Jézus azt tanácsolja, hogy ahol nem fogadják be őket, ott ne vitatkozzanak, ne erőszakoskodjanak, hanem szelíden és békésen menjenek tovább.
Szent Lukácshoz hasonlóan váltsuk tettekre az evangéliumot! Mindig ismerjük fel, hogy mi az, amit a Szentlélek segítségével meg tudunk valósítani!