Évközi. 28. vasárnap – 2Kir 5,14-17; Lk 17,11-19
Kéréseink, illetve köszöneteink listájával jövünk-e a szentmisére?
Az elmúlt vasárnap az üdvösség elnyerésének egyik elengedhetetlen feltételéről, a hitről volt szó. A mai evangéliumban is szerepel a hit, mint a gyógyulás feltétele.
Bárcsak ne fertőzne meg minket a lélek leprája, a bűn! De ha hibázunk is, akkor se feledjük, hogy egyedül Jézus tud minket meggyógyítani. Mégpedig Egyházában, a bűnbánat szentsége által, a gyóntató pap közvetítésével. Emellett a részünkről is hitre van szükség. Az evangéliumi részlet végén Jézus azt mondta a leprásnak: „Hited meggyógyított téged”. A vérfolyásban szenvedő asszonynak a meggyógyítása után szó szerint ugyanezt mondta: „a hited meggyógyított” (Mt 9,22).
Hálás lelkületre is szükség van. Az evangéliumban a tíz meggyógyított leprásból csak a szamaritánus ment vissza megköszönni a meggyógyulását. A többi nem kereste a személyes kapcsolatot Jézussal.
Hálásak vagyunk-e bűneink megbocsátásáért? Megtesszük-e, amit hibáink, mulasztásaink feloldozása után a pap mond nekünk: „Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!” Vajon válaszolunk-e rá azzal, hogy:„Mert örökké szeret minket!”? Igyekszünk-e helyreállítani, megújítani Istennel a személyes kapcsolatot? Nem viselkedünk-e úgy, mint a meggyógyult leprások kilencven százaléka?
Hálásak vagyunk-e azért, hogy Isten szeret minket? Magától értetődőnek gondoljuk-e azt, hogy vannak, akik szeretnek minket? Igaza van Pilinszky Jánosnak: „Az ember itt kevés a szeretetre. / Elég, ha hálás legbelül / ezért-azért / egyszóval mindenért”. Hálásak vagyunk-e életünkért, a mindennapi ételért, italért, vagy hogy tudunk járni, hogy látunk, vagy hallunk? A hálaadás által erősítjük kapcsolatunkat Istennel, illetve az emberekkel. A hálátlanság viszont rombolja a kapcsolatainkat.
Régi latin mondás: („Dicis aliquem ingratum? Dixisti de eo omne malum”) „Azt mondod valakiről, hogy hálátlan? Minden rosszat elmondtál róla”.
Ferenc pápa gyakran ismételgeti, hogy a házasságot az tartja egyben, ha a család tagjai ki tudják mondani a kérem, a köszönöm, valamint a bocsáss meg szavakat. Ha egy családban nem erőszakosak, hanem megkérdezik, hogy szabad-e valamit tenni, ha nem önzőek, hanem megtanulják azt mondani, hogy köszönöm, vagy ha bocsánatot kérnek helytelen tettekért, akkor abban a családban béke és szeretet fog uralkodni.
Legyünk hálásak a hitért, Isten gondviselő jóságáért, irgalmas szeretetéért, a megváltásunkért, az örök üdvösségre való meghívásunkért, bűneink bocsánatáért, valamint a szentmiséért (amit Eucharisztiának, azaz hálaadásnak nevezünk, mert Krisztussal együtt adunk hálát az Atyának)!