Évközi 26. hét, szerda – Lk 9,57-62
Akarunk-e üdvözülni? Tudjuk-e, hogy ennek milyen feltételei vannak, és vállaljuk-e ezeket?
A mai evangéliumi részletben Jézus az Ő követésének feltételeiről beszélt. Minden Krisztusban hívő ember életében elérkezik az a pillanat, amikor szükséges döntenie Jézus követése mellett. Ha ez a pillanat nem is olyan nyilvános, illetve ünnepélyes keretek között történik, mint egy papszentelés, vagy mint egy szerzetesi fogadalomtétel, de legalább annyira meghatározó mérföldkő az ember életében, mint egy házasságkötés, egy papszentelés, vagy egy szerzetesi örök fogadalom. Fontos, hogy a Krisztus melletti döntés legyen tudatos és határozott! Az is fontos, hogy ezt a döntést ne halogassuk sokáig, aztán pedig hűségesen vállaljuk egész életünkön át.
Tudjuk-e, hogy mit kíván Jézus azoktól, akik az ő tanítványai akarnak lenni?
Márk evangéliuma szerint amikor Jézus lejött a kísértés hegyéről, a második mondata az volt, hogy: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Eszerint az első feltétel az, hogy elfordulunk a bűntől, a rossz szokásoktól, továbbá nem táplálunk magunkban gyűlöletet, haragot, neheztelést senki iránt. Ennek nyomában eltölthet minket az öröm.
Az is szükséges, hogy naponta kapcsolatba lépjünk Jézussal az imádságban, tanításának olvasásában (hallgatásában), és annak tettekre váltásában is.
Mindehhez mindennap szükséges kérnünk a Szentlélek segítségét, valamint vezetését, hogy Rá figyelve éljünk.
De a legfontosabb, hogy igyekezzünk úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus szeret minket, ami egyben Jézus minden tanítványának legfőbb ismertetőjegye. Ez is csak a Szentlélek segítségével lehetséges. Jézus ehhez hozzátette, hogy ha így szeretjük egymást, akkor erről ismeri fel a világ, hogy az Atya küldte Őt. A világ felé a mi békés, szelíd szeretetünk a hitelesítő pecsétünk, hogy Jézushoz tartozunk.
Aztán aki Jézus követésére vállalkozik, az nem felejtheti, hogy a Jézus melletti döntés áldozatokat kíván. Ugyanakkor tudatában vagyunk gyöngeségeinknek is, ezért kerüljük a kísértő alkalmakat, illetve bízunk Isten segítségében.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, ami a Jézushoz való tartozáshoz szükségszerűen hozzá tartozik, ahogy Jézus mondta: „Ha… engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20)! Ez a második hitelesítő pecsétje annak, hogy valóban Jézus tanítványai vagyunk.
Döntsük el, hogy igazán akarunk-e üdvözülni, és ennek elnyerése érdekében vállalunk-e minden áldozatot, azaz hűségesek maradunk-e a Jézus követése melletti döntésünkhöz!! „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13). Tartozzunk mi is ezek közé!