Évközi 26. vasárnap – Lk 16,19-31
Akarunk-e üdvözülni? Követjük-e Jézus tanítását? Figyelünk-e Istenre és egymásra?
Nemcsak a halál, hanem Isten léte, valamint az örök élet is abszolút biztos tény. Egyedül az a kérdés, hogy halálunk után hová kerülünk. Mert az örök életen belül van mennyország, illetve van pokol. Jézus világosan megmondta, hogy: „elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5, 28-29).
A boldog örök életre (a mennyországba) azok jutnak, akik hisznek Jézus Krisztusban, illetve akik az irgalmas szeretetben élnek. A kárhozatra (a pokolra) azok jutnak, akik tudatosan elutasítják Jézus Krisztust, valamint az irgalmas szeretetet gyakorlását. Fontos tudnunk, hogy van tisztító tűz is. Jelképesen mondva a tisztító tűz egy olyan rehabilitációs kórház, ahonnan mindenki gyógyultan távozik. A tisztító tűzből a mennyországba jut mindenki.
Isten mindnyájunkat hív a mennyország örömébe, a Vele való örök szeretet-közösségre. De Isten nem fog üdvözíteni minket akaratunk ellenére. Ehhez szükséges a mi döntésünk is. Isten szabadnak teremtette az embert. Szabadon döntünk arról, hogyan válaszolunk Isten szeretetére. Vegyük komolyan a földi életünket, mert a földi életünktől függ, hogy halálunk után hová kerülünk! Életünk végén szeretetből, szeretetünk alapján leszünk megítélve.
A mai példabeszédben az üdvösség vagy a kárhozat nem a gazdagság vagy a szegénység miatt következik be. A dúsgazdag nem azért jutott a kárhozatra, mert sok vagyona volt, hanem azért, mert a vagyonát nem jól használta fel, nem volt irgalmas. Lázár azért jutott a mennyországba, mert rábízta magát az Úrra, Isten irgalmasságába vetett hittel élt.
A gazdag ember bűne a bezárkózás, az önzés, az egész életére jellemző közöny volt. Ez okozta a vesztét. Nem törődött sem Istennel, sem embertársaival. Számára nem pillanatnyi eltévelyedések okozták a kárhozatot, hanem az egész életének beállítottsága, törekvései, valamint vágyai. A gazdag ember szíve keménnyé, érzéketlenné vált mások iránt. Füle süket lett Isten hívására, amely a Biblián keresztül szólt hozzá.
Ferenc pápa 2016-ban a Béke Világnapjára írt üzenetében írta: „A közömbösség legelső formája az Istennel szemben megnyilvánuló közöny, s ebből származik a felebaráttal és a teremtett világgal szembeni közöny. Ez a hamis humanizmus és a gyakorlati materializmus egyik súlyos következménye”.
Mindannyian a szeretet koldusai vagyunk. Mindnyájunknak több szeretetre, több törődésre, több elismerésre, tiszteletre van szükségünk. Többre is vágyódunk, mint amennyit megérdemlünk. A többi ember iránti nagylelkű, irgalmas szeretet az a mérce, amellyel Isten megítéli cselekedeteinket. Ettől függ örök sorsunk.