Évközi 22. hét, szerda – 1Kor 3,1-9; Lk 4,38-44
Értékeljük-e isteni erényeket (a hitet, a reményt, illetve a szeretet)?
A hitet, a reményt, illetve a szeretetet azért nevezzük isteni erényeknek, mert „forrásuk, tárgyuk és céljuk a háromságos egy Isten. Az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjen az isteni természetben… Fölkészítik (képessé teszik) az embert arra, hogy élete kapcsolatban legyen a Szentháromsággal.
Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik azokat. Isten önti a lélekbe, hogy az ember az Ő gyermekeként tudjon cselekedni és kiérdemelje az örök életet. A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben” (Magyar Katolikus Lexikon). Röviden azt lehet mondani, hogy ez a három erény a keresztény élet alapja, valamint mozgatója.
Jól ismert imánk szerint hiszünk Istenben, mert mindig igazmondó. Remélünk Benne, mert végtelenül hű, illetve irgalmas. Szeretjük Őt, mert végtelenül jó, valamint szeretetre méltó.
A hit nem csupán Istenre, mint Teremtő, illetve Gondviselő Atyára vonatkozik, hanem a Megváltó Krisztusra is. Vajon rá tudunk-e bizalommal hagyatkozni az Atyára, valamint az emberré lett Istenre, a Fiúra?
A remény a hit által megragadott bizonyosságot jelenti Isten gondviselő szeretetében.
A szeretet több, mint az érzelmek, illetve az érzések világa. A jóakaratot is tartalmazza.
Mindhárom erény Istentől kapott ajándék. Hozzásegítenek minket ahhoz, hogy szeretet-kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, illetve embertársainkkal.
Mivel a gonosz lelkek nem képesek hinni, remélni, valamint szeretni, így részükről annak kinyilvánítása, hogy a názáreti Jézus az Isten Szentje, nem hitvallás. Amikor a kiűzetésük után Jézust Isten Fiának nevezik, ez a félelemnek, valamint a legyőzöttségnek a jele. Ez kimondatja velük, hogy Jézus Istenhez tartozik: „Te vagy az Isten Fia”! Ez is bizonyítja, hogy nem Jézus titkának az ismerete jelenti az üdvösséget, hanem a hitből fakadó bizalom.
A szentleckében Pál apostol felhívja a figyelmünket arra, hogy mindnyájan ki vagyunk téve annak a kísértésnek, hogy „érzéki ember módjára” cselekedjünk. Tapintatosan megkérdezi, hogy: „míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?” Az ember lelkében a sátán működésének legfőbb megnyilvánulásai a gyűlölet, a gőg, a nagyravágyás, az önzés, valamint az irigység. A bűnös állapotnak a jelei (következményei, illetve tünetei) pedig a beszűkülés, a bezárkózó bénultság.
Egyedül a Krisztusba vetett őszinte hit, az Ő eljövetelét váró természetfölötti remény, továbbá az iránta való rendíthetetlen szeretet tehet képessé arra bennünket, hogy a sátánnal harcba szálljunk, és fölötte diadalt arassunk.