Évközi 17. vasárnap – Lk 11,1-13
Milyenek az imádságaink? Hogyan imádkozunk?
Kapcsolatainkat minősíti, valamint minket is, hogy milyen a beszédstílusunk. Ugyanígy az imádságaink milyensége is utal az Istennel való kapcsolatunk minőségére.
Amikor a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy tanítsa meg őket imádkozni, Ő úgy ajánlotta nekik az imáját, hogy: „ezt mondjátok”. Ezzel nem azt akarta mondani, hogy unos-untalan ezt ismételgessék, hanem mintául adta. Máté evangéliumában azt mondta, hogy: „ti így imádkozzatok” (Mt 6,9).
Minden imánkban az a legfontosabb, hogy a megszólítástól kezdve az imádság végéig a gyermeki bizalom hassa át. Járja át annak a biztos tudata, hogy az Isten olyan végtelenül szerető Atyánk, aki minden szükségünkben megsegít minket. Ennek a módját és idejét pedig bízzuk Rá, hiszen Ő a legjobbat akarja nekünk.
A „Mi Atyánk” megszólítás kifejezi, hogy az Atya elé mindig annak a közösségnek a tagjaként álljunk, melynek mindazok a tagjai, akik bizalommal ejtik ki azt a szót, hogy: „Atyánk”! Egyedül akkor vallhatjuk őt Atyánknak, ha készek vagyunk megbocsátani embertársainknak, akik ellenünk vétettek. Ekkor megkapjuk Istentől a mi vétkeink bocsánatát. Ezzel újjá teremt minket, helyreállítja az egységet egymással. Isten meggyógyítja megsérült kapcsolatainkat, létrehozza közöttünk a családi otthonosság meghitt, bizalomteljes légkörét.
Legyünk meggyőződve arról, hogy Istennél soha nem alkalmatlankodunk a kérésünkkel! Sőt, az Atyának kedve telik az alázatos, bizalommal teljes imánkban. A hitből, reményből, szeretetből fakadó állhatatos imádságunkra biztosan válaszol az Úr (mindent felülmúló szeretetével, jótéteményeivel). Az állhatatos imádság meghallgatást nyer, hiszen Jézus Krisztus is velünk van.
Jézus a tanítását váratlan fordulattal zárja. Amit Isten biztosan megad gyermekeinek, az nem valami, hanem Valaki (maga a Szentlélek). Benne maga az Isten van jelen bennünk. Ő megtanít a helyes imára. Közben nemcsak szívünket, szemléletmódunkat alakítja át, hanem megerősít minket a belső kísértésekkel, valamint a külső ellenségekkel vívott harcainkban. A bűnbocsánat mellett megad mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy biztos, örök kapcsolatot építsünk ki Istennel és egymással, hogy mindörökre együtt lehessünk Isten családjában.
Pál apostol írja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26-27).
Ha a Szentlélekre figyelve imádkozunk, akkor egyre jobban meg tudjuk ismerni, be tudjuk fogadni Istent, Akire a leginkább szükségünk van. Így méltó hálát adhatunk, és megérthetjük, hogy Isten a legfontosabb az életünkben.
Mi is így imádkozzunk!