Évközi 10. hét, szerda – Mt 5,17-19
Tudjuk-e, hogyan lehet megtartani Isten törvényeit?
Hogyan értsük Jézus szavait, hogy Ő nem megszüntetni jött a törvényt, hanem tökéletessé tenni? Mit jelent az, hogy nem veszhet el a törvényből egy „i” betű, sőt egy vesszőcske sem? Miért nem lehet egyet sem eltörölni a törvények közül?
Ahogyan Pál apostol a rómaiaknak írt levelében megállapította (vö. Róm 7,5-8), a törvény csak szaporítja a bűnt. Önmagában a törtvény nem gyógyítja a megsebzett emberi természetet, és nem közöl kegyelmet. Csak tudva és akarva lehet bűnt elkövetni. A törvénylisták pedig megtanítják az embereket és felhívják a figyelmet arra, hogy mi számít bűnnek.
Saját tapasztalatunk is bizonyíthatja, hogy sokszor gyöngék vagyunk mindannak a jónak a megtételére, amit értelmünkkel belátunk. Bensőnkben sokszor megosztottak vagyunk, egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Pál apostol írja, hogy: „készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7,18-19).
Hogyan tud segíteni rajtunk Jézus?
Egyrészt a Törvényt megtisztította mindazoktól az értelmezésektől és terhektől, amelyekkel a rabbinikus hagyomány megkötözte. Másrészt helyreállította a törvény eredeti értelmét. Isten ugyanis a törvénnyel elsősorban segíteni akar minket, irányt akar mutatni nekünk, és a jóra akar ösztönözni.
Ezeken kívül Jézus kiemelte a szándék fontosságát a tettel szemben. A törvények külsőséges, formális betartásával szemben a szívből jövő, egyetértő és bizalomteljes megvalósításának a szándékát állította előtérbe.
Mindenekelőtt azt értsük meg, hogy mit jelent a törvény tökéletessé tétele. Mózes Törvénykönyve nem olyan, mint a mai büntető törvénykönyvek. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a törvények az Isten szeretetből adott ajándékai, és ha azokat szeretnénk megtartani, ezzel kifejezzük bizalmunkat és viszont-szeretetünket Isten iránt. Ahogyan Jézus mondta, és amelyre példát is adott: „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében” (Jn 15,10).
Mindezeken túl a legfontosabb tudnunk, hogy saját erőnkből nem vagyunk képesek a jó megtételére, csak Jézus segítségével. Jézus az utolsó vacsorán a szőlőtő és a szőlővesszők hasonlatával kapcsolatban mondta: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Pünkösd után úgy is mondhatjuk, hogy csak a Szentlélekre figyelve és Vele együttműködve tudjuk tökéletesen teljesíteni Isten törvényeit. Különösen fontos ezt tudnunk Jézus új parancsával kapcsolatban, amely minden parancsot magában foglal: „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket!” (Jn 15,12).