Pünkösdvasárnap – Jn 20,19-23
Miért fontos számunkra Pünkösd ünnepe?
Pünkösd napjához három fontos dolog kötődik.
- A Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője.
- Az Egyház születésnapja.
- Az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete.
Egy ismeretlen költő verse szerint: „Ha szívünket a Lélek át nem hatja, hervadt virág csak minden ünnepünk. Hiába volt szent Karácsony napja, ha Húsvét fénye csak föllángolt, s letűnt. Kell a Pünkösd, újra-újra, mert életet csak Isten Lelke ád”.
A Szentlelket Éltető Léleknek hívjuk, mert Ő Isten életének a hordozója. Általa testesült meg az örök Ige Mária méhében. Általa kezdődik el bennünk is Isten élete. A Szentlélek megszentel minket, vagyis képessé tesz arra, hogy Isten lakhelyévé, Isten templomává váljunk. Mivel a templom nem létezhet áldozatok bemutatása nélkül, ezért „Krisztus… az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk” (Zsid 9,14). A Szentlélek által a keresztségben kezdődik meg bennünk a Szentháromság élete.
A mai evangélium szerint a Szentlélek által nyerjük el bűneink bocsánatát. A mai evangélium egy nagyon fontos eseményre irányítja figyelmünket. Jézus föltámadásának és egyben a Szentléleknek első gyümölcse a bűneink bocsánata. A feltámadt Jézus a Szentlélek erejében a bűnök megbocsátására hatalmazza fel apostolait. Húsvétvasárnap, Jézus első megjelenésekor mindjárt küldetést is adott tanítványainak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer…”
A megbocsátásra való készség az egyik legfontosabb közösségi erény! Enélkül semmiképp nem állhat fönn egyetlen emberi kapcsolat sem a világon (nemcsak hosszú távon, de rövidtávon sem). Ha nem vagyunk képesek elengedni egymás vétkeit és felajánlani az új kezdet lehetőségét, akkor keserves magányra fogjuk kárhoztatni saját magunkat. Nem található olyan emberi kapcsolat, amelyet meg ne terhelne a bűn kiábrándító valósága. A Szentlélek tesz képessé bennünket arra, hogy a szeretet által legyőzzük sérelmeinket, és engedjük, hogy Isten meggyógyítsa sebeinket.
Vizsgáljuk felül a szentgyónással kapcsolatos magatartásunkat! Ha nem értékeljük a szentgyónást, akkor nem értettük meg a keresztény hitünk lényeges üzenetét. Ez pontosan abban van, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Így nyerhetjük el bűneink bocsánatát.
Mindig kérjük a Szentlélek megvilágosító és erősítő kegyelmét! Az elkövetkezendő hét arra szolgáljon, hogy a Szentlélekhez való imádságunk mindennapi gyakorlattá váljék, és ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohase, mert a Szentlélek nélkül semmire sem megyünk!