Húsvét 2. vasárnapja, Isten irgalmasságának ünnepe Jn 20,19-31
Tudunk-e örülni annak, hogy Isten irgalmas?
Amikor II. János Pál pápa 2002. június 29-én elrendelte a mai ünnepet, azt mondta, hogy a mai ünnep lényege az, hogy Isten irgalma nagyobb, mint a nép bűnei. Két kérése volt: 1. Törekedjünk az Isten iránti teljes bizalomra, egy olyan gyermek magatartására, aki minden helyzetben határtalanul bízik a mennyei Atya irgalmas szeretetében és mindenható erejében! 2. Törekedjünk az embertársaink iránti irgalmas szeretetre!
Ferenc pápa 2015. április 11-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén mondta, hogy: „Isten irgalmassága számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Kitárja a szívünket arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére Isten mindenkor szeret minket”.
A mai evangélium szerint Jézus halála után a tanítványok nem menekültek el Jeruzsálemből, hanem a zsidóktól való félelmükben bezárkóztak. Nemcsak a börtöntől és a bosszútól féltek, hanem attól is, hogy rettenetes csalódásukkal szembenézzenek. Amikor pedig eljutott hozzájuk a hír, hogy Jézus tényleg feltámadt, féltek a Vele való találkozástól és szembenézéstől.
Ebben a bénító félelem állapotában köszönti őket Jézus. Most nem azt mondja nekik, hogy „mit féltek, kishitűek?” (Mt 8,26), hanem azt, hogy „Békesség nektek!”
Jézus örömhírt hoz tanítványainak három bénító szomorúságuk gyógyítására. Ezek a szorongásos félelem, a hitetlenség és a bűntudat. A szorongó tanítványainak békét, a kételkedő Tamásnak hitbeli bizonyságot ad, és mindegyiküknek megbocsátja bűneiket. Sebeinek megmutatásával nem nyugtalanítani és vádolni akart, hanem abban akarta megerősíteni őket (és minket is), hogy bűneink ellenére mindörökké szeret minket.
Jézus jól tudta, hogy mi lakott a tanítványok lelkében, és azt is tudja, hogy minket is az apostolokéhoz hasonló lelkiállapotok kínozhatnak. Sokszor eltölthet minket is a gondterhelt nyugtalanság. A mi félelmeink is a szívünk mélyéből jönnek, és olykor alig kezelhetőek. Mi is sokszor kételkedünk a jóságban, a szeretetben, még a sajátunkéban is. Nem bízunk eléggé Isten szeretetében, a gondviselésben, és egymás iránt is bizalmatlanok vagyunk. Minket is gyötörhet a rossz lelkiismeret és a bűntudat, mert sok a hibánk és a bűnünk, sokszor megbántjuk egymást és Istent.
De Jézus le tudja győzni szívünk mélyének rettegéseit! Ő jön, és örvendezéssé tudja változtatni a szorongást, ki tudja nyitni bezárt szívünket. A föltámadás csodájának ez is része.
Jézus nekünk is mondja, hogy: „Békesség nektek!” És azt is mondja, amit Tamásnak mondott, hogy: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Jézus nekünk is adja a Szentlelkét, hogy bocsánatot nyerjünk, és másoknak is meg tudjunk bocsátani.