Húsvétkedd – Jn 20,11-18
Milyen akadályai lehetnek bennünk Jézus felismerésének?
Jézus a búcsúbeszédében mondta, hogy amint az Atya szereti Őt és Ő szereti az Atyát, úgy szeret minket is. Aztán azt az új parancsot adta nekünk, hogy: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Nem sokkal később azt is mondta, hogy: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21). Másképpen fogalmazva: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Azt is tudtul adta, hogy mindez a Vigasztaló Szentlélek által valósulhat meg, Akit majd az ő nevében küld az Atya (vö. Jn 14,26).
Jézus feltámadásával lehetőség nyílt arra, hogy Ő mindegyikünkkel személyes kapcsolatba lépjen. Vele együtt személyes kapcsolatba léphetünk az Atyával is. De mindehhez a Szentlélek eljövetelére is szükség volt. Általa létesülhet személyes kapcsolat Istennel. Ő nem egyetlen személy, hanem három személy szeretetközössége. Egyedül a Szentlélek segítségével szerethetjük Istent és egymást.
Mindezek ismeretében tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy Jézus feltámadása után miért nem ismerték fel Őt azonnal még a hozzá legközelebb állók sem. Arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy a mi látásunknak, vagyis a mi megtapasztalásunknak milyen akadályai vannak, és melyek a feltételei Jézus felismerésének.
Fontos feltétel a Krisztus feltámadásába vetett hit. Ezzel együtt szükség van a Krisztus iránti, valamint az egymás iránti nyitottságra és a szeretetre. Továbbá szükség van a keresztnek, a szenvedésnek szeretettel történő elfogadására is.
A személyes megtapasztalás akadályai lehetnek a negatív érzelmek is (a harag, a gyűlölet, a fő bűnök, az önzés, stb.). A mai evangéliumban Mária Magdolna esete jó példa arra, hogy akadály lehet a bezárkózás és a csalódottság. Negatív érzelem a gyászban való megrekedés is. Mária Magdolna szemét az elkeseredettség és a vigasztalhatatlan fájdalom könnyei elfátyolozták, és ezért nem tudta felismerni Jézust. Urának holttestéhez való ragaszkodása megakadályozta abban, hogy felismerje az élő Urat. De magához tért, amikor Jézus a nevén szólította.
Ne maradjunk meg bezárkózásunkban és önsajnálatunkban! Nem sajátíthatjuk ki magunknak Jézust, és a Vele való találkozás kegyelmét sem!
Jézus már nem tartozik ehhez a világhoz. Egyedül akkor ismerhetjük fel, ha Ő megszólít minket.
Ígérete szerint Jézus mindig velünk van, mindenről tud, ami velünk történik. Szóljunk Hozzá! Ha válaszol, akkor egyben küldetést is kapunk Tőle. Küldetésünk van testvéreinkhez. Közöljük velük az örömhírt, amelyben részesített minket az Úr! Hirdessük szavunkkal és életünkkel, hogy Jézus feltámadt!