Nagyböjt 5. hete, csütörtök – Jn 8,51-59
Hisszük-e, hogy Jézusnak örök életet adó igéi vannak?
A mai evangéliumi részlet elején Jézus nyomatékos formában kijelenti, hogy: „aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Zsidó kortársai ezt a mondatát szóról szóra megismétlik, de nem hiszik, sőt számukra ez annak a bizonyítéka, hogy: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy”.
A jelenet azzal végződik, hogy „köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból”. Szent Ágoston ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy: „Az Ige, mint ember, elmenekült a kövek elől, de igazában azok jártak rosszul, akiknek a kőszíve elől, mint Isten menekült el”.
Beigazolódott, amit Jézus Izaiás prófétára hivatkozva mondott: „Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket” (Mt 13,15).
Ránk vonatkozólag viszont legyen igaz Jézusnak az a mondása, hogy: „A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall” (Mt 13,16).