Február 22. Szent Péter apostol székfoglalása 1Pét 5,1-4; Mt 16,13-19
Mik a feltételei annak, hogy elfoglaljuk azt a helyet, amelyet Isten készített számunkra a földön és a mennyben?
Péter székfoglalásának két elengedhetetlen feltétele volt. Az egyik feltétele az isteni erényeknek (a hitnek, a reménynek és a szeretetnek) a birtoklása, amely magában foglalja a Krisztushoz való ragaszkodást is.
Péter apostol a Krisztusba vetett bizalomteljes hitét fejezte ki, amikor azt mondta: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás” (Jn 6,68). A ma hallott vallomásában is ezt a hitet erősítette meg. És ez tette Pétert sziklává.
A szikla hasonlata már az Ószövetségben is mindig az Istenre utalt. Péterre alkalmazva azt akarja mondani a hasonlat, hogy a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát (sem a természetben, sem átvitt értelemben). Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásban rejlik, hanem abban, hogy az Úr teszi erőssé. Ugyanígy a sziklára épített ház, vagyis az Egyház is akkor marad fenn, ha Isten erejére és egyben Péterre épül.
Péter hite magában foglalja Jézus iránti szeretetét is. A feltámadása után Jézus ezért kért Pétertől háromszoros szeretet-vallomást, és csak ezek után bízta rá (szintén háromszoros megerősítéssel) az Egyházat.
A másik feltétele a szenvedésnek (a keresztnek) szeretetből való vállalása. Péter apostol a levelében azt írta, hogy ő „Krisztus szenvedéseinek a tanúja”. Nemcsak úgy, hogy látta az Úr szenvedését, hanem maga is részese lett Krisztus szenvedésének. Igazi tanújává akkor vált, amikor Krisztusért és Vele szenvedett. Elfogadta és mindhalálig követte a szenvedő szolga Messiást, a legfőbb Pásztort, aki szeretetből vállalta értünk a kereszthalált.
Milyen tanulságot vonhatunk le a magunk számára?
Az első találkozás alkalmával Péternek az jutott eszébe, hogy kinek tartja önmagát: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). Jézus pedig azt kérdezte a tanítványoktól, hogy kinek tartják Őt: „kinek tartotok engem?” Mi arra a két kérdésre adjunk választ egész életünkben és egész életünkkel, hogy kicsoda nekünk Krisztus, és szeretjük-e Őt?
Krisztus Egyháza bűnös emberekből épül szent Egyházzá. De csak úgy válhatunk szentté, ha elismerjük bűnösségünket, és engedjük, hogy Krisztus elvegye bűneinket. Aztán megmaradunk és megerősödünk a Jézussal való közösségben, és iránta való szeretetből vállaljuk a szolgálatunkat (Isten akaratának teljesítését és az ezzel együtt járó áldozatokat is).
Ha a szenvedést és a szolgálatot nem szeretetből vállaljuk, akkor már teher lesz a szolgálat, és az már nem szeretet-szolgálat, hanem kényszerű kötelesség. Ezen az állapoton csak úgy lehet segíteni, ha megújítjuk az Istennel való szeretet-kapcsolatunkat.
Újuljunk meg és erősödjünk meg az Isten iránti igaz hitben, a biztos reményben és a tökéletes szeretetben! Aztán kérjük a Szentlelket, mutassa meg nekünk, kiket szeressünk Isten szeretetével, kikről akar gondoskodni általunk, és adjon a szívünkbe irántuk való hűséges és áldozatos szeretetet, hogy így teljesíthessük Isten akaratát!