Évközi 7. hét, hétfő – Mk 9,14-29
Hisszük-e, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség van?
Rendkívül nehéz helyzetbe került az az édesapa, akinek a fiát Jézus tanítványai nem tudták meggyógyítani.
Miután Jézus részvéttel érdeklődött a fia állapota után, az apában felcsillant a remény. Viszont úgy tűnik, hogy a tanítványok kudarca miatt megcsappant az apa hite Jézusban is, mert igen szép esdekléssel ugyan, de végül is ezt mondta: „Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”
Jézus hatalma nem kétséges, valamint az édesapa és a fia iránti segítőkészsége sem. De az apa hitét erősíteni akarta, amikor idézve az apa feltételét, hogy „ha valamit tehetsz”, Jézus ezt mondta neki: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Ezután mondta el az apa azt a gyönyörűségesen szép, őszinte imádságát, amit mi is tegyünk magunkévá, és sokszor imádkozzuk: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Minden hívő ember a hitetlenség kísértésében él. Hívő szemléletmódunk nem magától értetődő és nem egyedül lehetséges emberi állásfoglalás. Ezért ne essünk kétségbe, ne háborodjunk föl, ne bátortalanodjunk el, és ne szégyenkezzünk akkor, ha hitünkre kérdések, vagy kínzó bizonytalanságok árnyéka vetődik! Talán éppen ezek a nehéz próbák tanítanak meg arra, hogy imádkozzunk a hitünkért, és ezek óvnak meg minket attól, hogy hitünk valamilyen tudat alá süllyedt szemléleti forma legyen. Talán amikor a tanult és öröklött hit biztonsága megrendül bennünk, éppen akkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy Jézushoz kiáltsunk, vele találkozzunk, és személyes hit ébredjen bennünk Iránta.
Előfordulhat olyan helyzet is, amikor csalódunk Jézus tanítványaiban, illetve megrendül a hitünk például a szentgyónásokban kapott feloldozásokban, mert nem tudunk megszabadulni régóta fogva tartó bűneinktől. Ilyenkor is higgyünk abban, hogy Jézus tud segíteni rajtunk.
Tanulságos, amit Jézus mond a visszaesésről: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből,… nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen… találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt” (Mt 12, 43-45).
Ebből az következik, hogy a megtisztított szívünkben maradt üres helyet igyekezzünk az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolattal betölteni!
Márk evangélista az apa hitvallását állítja elénk példaképül. Arra akar ösztönözni minket, hogy a legkétségbeejtőbbnek tűnő pillanatokban is imádkozzuk: „Hiszek, Uram! Segíts az én hitetlenségemen!”
Ne féljünk tehát a hitünket körülvevő kísértésektől! Csak arra vigyázzunk, hogy az a kiáltás, amellyel Jézushoz fordulunk hitünk vándorútjának bármely helyzetében, ne halkuljon el bennünk, és tegyük, amit Ő mond! És ne feledjük, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség van. Jézusnak minden lehetséges!