Évközi 6. hét, szerda – Jak 1,19-27; Mk 8,22-26
Törekszünk-e Jézus tanításának megértésére és az ő követésére?
Márk evangéliumában Jézus csodái között ez az első vak ember, akit Jézus meggyógyított. Olyan szempontból különleges a gyógyítása, hogy fokozatosan történik, és éppen azelőtt, hogy a tanítványok bepillantást nyernek Jézus sorsába, az ő titkába. Ez a titok pedig az, hogy Ő olyan Messiás, Akire szenvedés vár, és Akit majd megölnek.
Kevéssel előbb a tanítványok azt a szemrehányást kapták Jézustól, hogy vakok: „Van szemetek és nem láttok…?” (Mk 8,18). Jézus meg akarja nyitni a tanítványok szemét.
A vak tehát Jézus első tanítványait jelképezi, és minden olyan tanítványát, akinek valaha is szüksége lesz Jézus felvilágosító érintésére.
Jézus talán azért gyógyított meg olyan sok vakot, hogy a tanítványok szeme (és a mi szemünk is) megnyíljék a természetfeletti valóságok meglátására. Ha az ember látó szemre akar szert tenni, akkor szükséges Jézusra figyelnie, és gyakran hallgatnia, illetve olvasnia az ő tanítását.
A hit útján járva nem érünk azonnal célba, hanem lépésről-lépésre haladunk. Fokozatosan sajátítjuk el hitünk igazságait. De Jézus tanításának megértéséhez és magunkévá tételéhez minden nap szükséges egy lépést megtenni!
Kérjük Jézustól a tisztánlátás kegyelmét! Azt is kérjük, hogy tanítását teljesen magunkévá tudjuk tenni, és arra mindig helyes választ tudjunk adni.
Szívleljük meg, amit a mai szentleckében Jakab apostol ír! „Ne csak hallgassátok, hanem valósítsátok is meg Isten tanítását, különben önmagatokat csaljátok meg!… Aki azonban figyelmesen tanulmányozza az evangéliumi szabadság tökéletes törvényét, és állhatatosan meg is tartja – nemcsak felületesen hallgatja, hanem szerinte is él –, az boldog lesz tettei által”.
Legyünk készek arra, hogy Jézussal együtt járjuk utunkat! Ő mondta, hogy: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen” (Lk 9,23). A kereszt számunkra azt jelenti, hogy sorsunk, egészségi állapotunk, kapcsolataink nem úgy alakulnak, ahogyan mi elképzelnénk. Ha ezt a keresztünket vállaljuk, akkor Ő is vállal minket. Így még nagyobb boldogságban lesz részünk: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32).