Évközi 3. hét, hétfő – Mk 3,22-30
Nem fáradunk-e bele a szakadatlan küzdelembe?
Mennyire vesszük komolyan Jézusnak azt a tanítását, hogy van olyan bűn, amely sohasem nyer bocsánatot? Konkrétan meg is nevezi: „aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli”. Márk evangélista magyarázólag hozzáfűzi: „(Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: »Megszállta a tisztátalan lélek«”. Tehát Jézus a Szentlélek káromlásának nevezi az írástudóknak azt az állítását, hogy Belzebub által űzi ki az ördögöket.
Hogy megértsük, milyen szörnyű váddal illették az írástudók Jézust, érdemes tisztázni, hogy az ő elképzelésük szerint ki ez a Belzebub. Ő a főördög, az ördögök fejedelme. A belzebub arám nyelven pontosabban Beelzebul. A beel (= úr), és a zebúl (= lakóhely, uralom) szavak összetételéből ered. A Beelzebul név a zsidó hagyományban fokozatosan a főördög, a sátán egyik elnevezésévé vált. Mivel az ördögűzések tényét Jézus ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, ezért úgy képzelték, hogy a gyengébb ördögöket az erősebbek kiűzhetik.
Olyan bűnöket szokás Szentlélek elleni bűnökként emlegetni, amelyek a Szentléleknek a lélekben való működését akadályozzák. Ilyenek:
- Isten irgalmában való vakmerő bizakodás.
- Isten kegyelmének kétségbe vonása (kétségbeesés).
- A megismert igazsággal való szembehelyezkedés.
- Isten irgalmának mástól való irigylése.
- Üdvös intések ellenére való megátalkodás.
- A bűnös megátalkodottságban való tudatos és végleges megmaradás.
Ezek közül teljes értelemben csak az utolsó nevezhető Szentlélek elleni bűnnek és megbocsáthatatlannak.
Azért nem nyer bocsánatot az, aki a Szentlélek ellen vét, mert a Szentlélek az igazság és a kegyelem forrása. Aki viszont az igazsággal és Isten kegyelmével szemben megkeményíti magát, az alkalmatlan a bocsánatkérésre és a bocsánat elfogadására. Ezért nem tud bocsánatot nyerni a bűne.
A keresztény élet velejárója a küzdelem. Megkeresztelkedésünkkor ezért kenték meg a homlokunkat olajjal. A küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva, velünk van a Szentlélek. Ezt akkor se felejtsük el, amikor elesünk, és úgy tűnik, hogy végleg legyőzött minket a gonosz lélek! Krisztus erejéből a vesztesnek tűnő állásból is lehet győzni. Tehát higgyünk a Szentlélek segítségében!
Madách Az ember tragédiája című művének a vége felé azt írta, hogy: „az élet értelme a küzdés maga”. Majd ezután az Úr hangja hallatszik: „Mondottam: Ember! Küzdj és bízva bízzál!” De kiért, vagy ki ellen szükséges küzdeni? A sátán szüntelenül az Isten ellen küzd. Az ember tragédiájában az angyalok kara megmondja, hogy az ember ne Isten ellen és ne Isten nélkül küzdjön, hanem Istenért és Istennel. Majd hozzáteszik: „Veled lesz az Úr kegyelme!”
Állítsuk életünket Isten szolgálatába! Vállaljuk a küzdést, ugyanakkor bízzunk Isten segítségében, és érezni fogjuk, hogy Isten mindig velünk van és megsegít minket!