Évközi 3. vasárnap, 2020-tól Isten igéjének vasárnapja Lk 1,1-4; 4,14-21
Istentől kapott küldetésünket teljesítve élünk-e?
Lukács a mai evangéliumi részletben beszámol arról, hogy Jézus az egész környéken tanított a zsinagógákban és „Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett”. Izaiás próféta könyvének első két versét olvasta fel (vö. Iz 61,1-2). Ezt a mottót követte Jézus programbeszéde, amely csupán egyetlen mondatból állt: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok”.
Az írás szerint Jézus a Szentlélekkel fölkent Messiás, aki örömhírt hoz a szegényeknek, vagyis azoknak, akiket az élet megtört, akiket adott helyzetükben vagy állapotukban a nincstelenség, a betegség sújt, vagy akik valamilyen rabságban szenvednek. Vallási (bibliai) értelemben azok a szegények, akik egyedül Istenbe vetik reményüket, és Istentől várnak szabadulást.
Jézus tudatosan és hűségesen ezt a programot teljesítette. Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezték, hogy valóban ő-e a Messiás, Jézus a működését saját szavaival így foglalta össze: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok:… a szegényeknek… hirdetik az Evangéliumot” (Lk 7,22).
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). Jézus programjának megvalósulása folyamatban van a mi életünkben is, és egészen a világ végéig.
Vajon hisszük-e, hogy Jézusban és Jézus által teljesedik be minden isteni ígéret és minden emberi várakozás? Milyen vágyak és remények vezérelnek minket? Krisztus-e a mi egyetlen reményünk? Azok közé a szegények közé tartozunk-e, akik Jézus felszabadító segítségére várnak, mint a Jézus korabeli jerikói vak? Hisszük-e, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani, és az ő tanítását követve lehetünk boldogok már itt a földi életben is?
Köszönjük meg Istennek, hogy a Szentírásban az ő igéje minden nap örömhír és vigasztalás akar lenni a számunkra, ha minden nap kinyitjuk a Szentírást és a Szentlélekre figyelve olvassuk! Köszönjük meg Jézusnak, hogy az Atya akarata szerint olyan Messiásunk akar lenni, amilyet Izaiás próféta meghirdetett és amilyet Ő magáévá tett és beteljesített!
A keresztségben mindnyájan megkaptuk a Szentlélek kenetét. A mai szentleckében azt hallhattuk, hogy „mindnyájan egy testté lettünk a keresztségben az egy Lélek által. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át”. Jézussal együtt mindegyikünk elmondhatja, hogy „az Úr Lelke van rajtam”. Miután megértettük és elfogadtuk Jézust, folytassuk az ő küldetését! Adjuk tovább az ő bátorító és vigasztaló szavait, cselekedeteinket pedig nem lélektelenül, hanem a Szentlélekre figyelve, Jézussal együtt végezzük! Ez a hivatásunk és küldetésünk.