Évközi 2. vasárnap C – Iz 62,1-5; Jn 2,1-11
Mit jelent számunkra Jézus első csodája?
Vízkereszt napján azt ünnepeltük, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát az egész emberiségnek, megkeresztelkedésekor pedig a zsidó népnek. A mai evangélium alapján arra emlékezünk, hogy Jézus az ő dicsőségét hogyan nyilatkoztatta ki legközvetlenebb hozzátartozóinak, akik közé a tanítványai is tartoztak. Az evangéliumi részlet utolsó mondata szerint Jézus a kánai menyegzőn „kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne”.
Jézus első csodája, az egész emberiség sorsára döntő befolyással bíró esemény, és kulcsfontosságú a mi számunkra is. Jelképek formájában bele van sűrítve Jézus egész üzenetének lényege.
Jézus több példabeszédében hasonlítja a mennyek országát menyegzőhöz, amelyet az Atya rendez. A vőlegény az Atyának a Fia (Jézus Krisztus), a menyasszony pedig az Egyház. Az ószövetségi olvasmányban hallottuk, hogy: „amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít”. A Jelenések Könyve pedig azt írja, hogy „ujjongjunk…, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült” (Jel 19,7).
A menyegzőt tartó jegyesek közül az egyik bizonyára Máriának és Jézusnak a rokona volt, akik nagyon szerették volna, hogy Jézus jelen legyen az eseményen. Viszont Jézusnak ekkor már megvoltak a tanítványai, akik nélkül egészen a haláláig egyetlen napot sem töltött külön. Ezért a menyegzőn való részvételt csak azzal a feltétellel vállalta, ha magával vihette tanítványait is.
Jézus számára ez a menyegző több volt egy szokásos lakodalomnál. Ugyanis először lehetett nyilvánosan együtt Isten új szövetségi népének képviselőivel (tanítványaival).
Tudnivaló, hogy ahogyan nálunk a házasságkötést a lakodalom követi, a zsidóknál a házasságkötést az egy hétig tartó ivodalom követte. Kána és környéke (ahol ez a házasságkötés történt) híres bortermelő vidék volt. A menyegzőn a bor elfogyása (amelyben része volt a 12 halászembernek is, akinek részvételére eredetileg nem számítottak), az ivodalomnak, és egyben az ünnepnek a végét, és egy életre szóló csalódást és szégyent jelentett volna az új házaspár számára.
Mária azonban észrevette a rémületet: „Nincs több boruk!” És tudjuk a folytatást. Mivel a szolgák Mária biztatására teljesítették Jézus kérését, és teletöltötték vízzel a tisztálkodás céljára oda állított 6 db, egyenként kb. 100 liter űrtartalmú kőkorsót, annyi finom bor lett (6 akó!), amennyi egy hét alatt egy nagy létszámú lakodalomban sem fogy el.
Kilátástalannak tűnő helyzeteinkben gondolunk-e arra, hogy Jézus, vagy Mária segítségét kérjük? A csoda a ráhagyatkozásunk és bizalmunk mértékétől függ. Ne feledjük, hogy Jézus a mi örömeink beteljesítője akar lenni!