Január 3. (ferences) – Jézus neve – Fil 2,5-11; Mt 1,19-23
VII. Kelemen pápa 1530-ban engedélyezte, hogy a ferencesek január 1-jén ezzel az ünneppel kezdjék az új évet. De mivel a 2. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform október 11-ről Isten anyjának ünnepét január 1-re helyezte, 1965 óta a mai napon emlékezünk Jézus nevére.
Ismerjük-e Jézus nevének jelentését? Tudjuk-e, hogy mi az eredménye annak, ha Jézus nevét segítségül hívjuk?
Jézus nevének a tiszteletét Sienai Szent Bernardin és tanítványai terjesztették. Köztük Kapisztránói Szent János is (aki mindössze 6 évvel volt fiatalabb, mint Bernardin, és akinek szent Bernardin mint népszónok is példaképe volt). Jézus neve héberül Jehosuha (röviden Jesua), jelentése Jahve a segítség, Jahve a Szabadító.
Az angyal nemcsak azt hozta József tudomására, hogy Máriának a gyermeke a Szentlélektől van, hanem azt is, hogy Mária Fiút fog szülni, akit Jézusnak fog elnevezni, mert majd Ő fogja megszabadítani népét a bűneitől.
A Jézus név Izraelben gyakori és kedvelt név volt. De mivel a Szűzanya Jézusában Isten rendkívüli és egyedülálló módon lett Emmanuel, vagyis velünk lakó Isten, ezért benne teljesült a Józsuénak tett ígéret.
A név lényegében ugyanazt akarja mondani, ami Mózes csipkebokrában elhangzott, hogy: Én vagyok az, aki mindig veletek vagyok. A zsidó nép szorongatott helyzetében ezt fejti ki Izaiás próféta, amikor megjövendölte, hogy egy szűznek a fia Emmanuel lesz, vagyis velünk lakó Isten. Isten az ő nevének egyre mélyebb megértésére akart elvezetni bennünket, amikor azt akarta, hogy Fiát Jézusnak hívják. Isten addig is jelen volt népe körében, de Jézus Krisztusban szó szerint velünk lett az Isten. Jelenléte rendkívüli módon megvalósult az által, hogy belépett a történelmünkbe.
Miután Jézus Úrrá vált, vagyis megdicsőült testével együtt ott van a Szentháromság életközösségében, nem veszítette el a nevét, mint ahogyan nem veszítette el emberségét sem, de a nevét a kimondhatatlan Név nagysága és hatalma töltötte el.
Jézus nevének erejével műveltek csodát a tanítványai (vö. ApCsel 3,6; 4,30). Olyan eset is volt, amikor Pál apostol bosszankodott egy jós szellemtől megszállt leány miatt. Az ApCsel 16,18 szerint: „hátrafordult és rászólt a gonosz lélekre: »Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében: menj ki belőle!« Ki is ment akkor mindjárt”. Sőt, még olyanok is csodát tehettek Jézus nevében, akik külsőleg nem tartoztak a tanítványok közé, de hittek Jézusban (vö. Mk 9,37 és Lk 9,49-50).
Hogy milyen ereje van Jézus nevének, arra ékes bizonyíték lehet a nándorfehérvári csata, hiszen Kapisztránói Szent János nyomában Jézus nevének segítségül hívásával győztek a magyar seregek.
Amikor Jézus nevét kimondjuk, gondoljunk arra, hogy Jézus egylényegű az Atyával, és Isten nemcsak mindig velünk van, hanem meg is segít minket. Amikor Jézus nevének kimondásával kérünk segítséget, akkor arra is hatalmat kapunk, hogy Isten gyermekeinek bizonyuljunk, mindig, minden körülmények között.