Évközi 28. hét, szerda – Róm 2,1-11; Lk 11,42-46
Hogyan vigyázunk lelkünk tisztaságára?
Jézus nem azért jajdult fel, mert a farizeusok túlteljesítették a törvényt, amikor gondosan megadták a tizedet még a fűszernövényekből is, ami egyébként nem volt előírva. Azért marasztalta el őket, mert a legfontosabb kötelességeket elmulasztották: „elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.”
Az igazság és a szeretet egyensúlyára nagyon vigyázzunk! „Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség, a szeretet igazság nélkül rombol.” (Aquinói Szent Tamás)
Tanuljunk meg úgy szeretni, hogy az igazságosság is érvényesüljön! Ehhez Isten segítségére, a Szentlélekkel való együttműködésre van szükség.
Minden szívtelen áldozat hiábavaló. Mert az Istennek igazán tetsző áldozat a töredelmes, az alázatos, az Istenben bízó szív. Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is, ha nincs benne az Isten iránt érzett tisztelet és szeretet.
Isten szeretete és igazságossága velünk szemben abban mutatkozik meg, hogy irgalmas hozzánk. Ebből következően az igazságosság azt várja el tőlünk, hogy mi is irgalmasok legyünk egymás iránt. Ha nem ezt tesszük, akkor nem számíthatunk Isten irgalmára, hanem helyette bűneink igazságos következményeiben lesz részünk.
Isten iránti szeretetünk a felebarátaink iránti szeretetben nyilvánul meg, amely részvétet, az együttérzést és a szolgálatot jelenti. Ezért ügyeljünk arra, hogy türelmesek, segítőkészek, megértőek és megbocsátóak legyünk.
A farizeusok felfogása szerint a sírral való érintkezés, így a síron való átjárás is tisztátalanná teszi az embert. Jézus szerint a farizeusok olyanok, mint a jeltelen sírok, mert telve vannak önzéssel, gőggel és kevélységgel, bűnös vágyakkal és ítélkezésekkel, amelyeket nem vesznek észre az emberek, mivel kívülről nem látszanak. Aki azonban velük érintkezik, az tisztátalanná válik, mert a farizeusi (képmutató) ember védhetetlenül mindent és mindenkit bemocskol és tönkretesz, amivel vagy akivel kapcsolatba kerül.
Vigyázzunk arra, hogy miután a Szentlélek megtisztította és megszentelte a szívünket, lelkünket, és így a Szentlélek templomává lettünk, a továbbiakban ügyeljünk érzelmeink és elménk tisztaságára is! Ne vigyünk be oda semmiféle szemetet, ne adjunk helyet rossz gondolatoknak, fantáziálgatásoknak, helytelen vágyaknak és negatív indulatoknak! Mindig legyünk tudatában Isten lelkünkben való jelenlétének, és úgy viselkedjünk, hogy ezt mindenki megtapasztalhassa, aki velünk együtt él, vagy aki csak találkozik velünk! Így Isten segítségével és a mi közreműködésünkkel elnyerhetjük az örök életet.