Évközi 22. hét, szombat – Lk 6,1-5
Ápoljuk-e szokásainkat, hagyományainkat? Milyenek a vasárnapjaink és az ünnepeink?
Az egyes embereket, valamint a kisebb, sőt nagyobb közösségeket (családokat, népcsoportokat, nemzeteket is) arról lehet jól megismerni, hogy milyenek a szokásaik, a hagyományaik, ünnepeik, és hogyan tartják meg ezeket.
Hagyományaink őrzik az elődeink által fontosnak tartott értékeket és tapasztalatokat, amelyek sokat segítenek abban, hogy életünk értékes legyen, és helyes irányba haladjon. Viszont a hagyományokhoz való helytelen ragaszkodás korlátozza előrehaladásunkat, fejlődésünket. Ezért hagyományainkban és szokásainkban a megőrzés és megújítás elvének egyszerre kell érvényesülnie.
A zsidók a vallási előírásaik közül három csoportot tartottak kiemelt fontosságúnak. Mégpedig a szertartásos tisztasággal, a templommal és a szombattal kapcsolatos előírásokat. 29 (vagy a szigorúbb felfogás szerint 39) tilalom volt, amelynek megszegése szombaton súlyos vétségnek számított. Ha mások (tanúk) jelenlétében és a megelőző intés ellenére meggyalázták a szombati nyugalmat, akkor ennek akár a megkövezés is a következménye lehetett.
Amikor Jézus tanítványai a félig érett gabonakalászokat tépdesték, és a tenyerükön kimorzsolták a szemeket, hogy ezeket eszegetve csillapítsák maró éhségüket, ezt a farizeusok rosszindulatúan úgy értelmezték, hogy kétszeresen is megszegték a szombati nyugalmat. Hiszen szerintük a tanítványok arattak és csépeltek, tehát a két legjobban tiltott munkát végezték. Az intés közvetlenül a tanítványoknak szólt, de Jézusra is vonatkozott. Bár Jézus nem tépdeste a kalászokat, de Őt is felelőssé tették a tanítványok viselkedéséért.
Jézus megvédte tanítványait. Amit tettek, az nem törvényszegés, mert szükségből tették. A szombat és a törvény az emberért van, nem pedig fordítva. Isten nem azért adta az ő tiszteletének törvényeit, hogy kínozza az embereket, hanem éppen az emberek érdekében. Minden parancs, előírás, tiltás a mi életünk és üdvösségünk érdekében van. Ezen kívül Jézus hivatkozott törvényhozói jogaira is.
Fordítsunk nagy gondot a vasárnap megszentelésére! Az erről való gondolkodás már egész héten, de szombati napon különösen időszerű. Mert ahhoz, hogy a vasárnapot méltó módon ünnepelhessük, arra időben szükséges felkészülni.
Törődjünk életünk minőségével, kapcsolatainkkal! Ne feledjük, hogy a vasárnap méltó megünneplésének a célja az Istennel és az egymással való kapcsolataink megerősítése! Törekedjünk arra, hogy ez meg is valósuljon!