Évközi 16. hét, hétfő – Mt 12,38-42
Értékeljük-e Jézus tanítását, és azt, amit értünk tett?
Megdöbbentőek Jézus szavai, hogy gonosz és hűtlen nemzedéknek nevezte kortársait, mivel nem voltak megelégedve Jézus jeleivel, tanításával és tetteivel. Jézus a csodáival olyan jeleket adott, amelyek Isten irgalmas szeretetét bizonyították, és egyben felhívások is voltak az igaz hitre és a bűnbánatra.
Jézus két dolgot említett. Az egyik: „Amint… Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.” A másik: a niniveiek „megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás.”
Mi követjük-e Jézus tanítását? Nem kell elmennünk érte a föld végső határára. Remélhetőleg van Szentírásunk, amit naponta olvashatunk. Vajon mi meg vagyunk-e elégedve Jézussal? Vajon értjük-e Jónás próféta jelét? Értékeljük-e és elegendőnek tartjuk-e Isten szeretetének legnagyobb jelét: Jézus kereszthalálát és feltámadását?
Ahhoz, hogy megújulhassunk Isten szeretetében és a Vele való együttműködésben, először hitünk és szeretetünk első jeleként nem szorongásból és nem félelemből, hanem őszintén kell elismernünk hálátlanságainkat, bűneinket, és mindezt őszintén meg kell bánnunk. Ezt aztán követheti az igazi belső megtérésünk, hogy elfogadjuk és teljesítjük Isten akaratát, valamint hogy a sértődés helyett a szeretetet és a hálát választjuk. Enélkül nincs megújulás. Aztán az újjáteremtést már Isten végzi el bennünk.
Vétkeznek azok, akik nem hisznek Jézusnak, és nem fogadják el Jézus küldetését. Azok üdvözülnek, akik elfogadják Őt, és akik hisznek Benne.
Isten mindennap küld nekünk jeleket, csak észre kell venni, és meg kell érteni azokat. Sokszor nem ismerjük fel Isten jeleit. A hívő ember számára a világon szinte minden Isten jelenlétének és szeretetének jelévé válhat. Például Assisi Szent Ferenc csitította a margarétákat, hogy ne olyan hangosan beszéljenek Istenről!
Vegyük észre azokat a jeleket, amelyeket Isten ad nekünk, és engedjük, hogy jeleivel vezesse életünket! Legyünk hálásak Istennek irántunk való szeretetéért, az ő irgalmáért, bűneink bocsánatáért, külső és belső szabadságunkért! Erősödjünk meg hitünkben, valamint az Isten és az embertársaink iránti szeretetünkben!