Július 12. Évközi 15. hét, hétfő

Évközi 15. hét, hétfő – Mt 10,34-11,1

Hogyan alakul ki bennünk Krisztus békéje?

Minden szentmisében hivatkozunk Jézus ígéretére, idézve az ő szavait, amelyet János írt le evangéliumában, hogy: „Békességet hagyok rátok” (Jn 14,27). A mai evangéliumban ezzel szemben azt olvassuk, hogy: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak!” Hogyan egyeztethető össze ez a két kijelentés?

Legjobb, ha tovább olvassuk János evangéliumát: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Jézus többször kijelentette, hogy csak Ő tudja megadni azt az igazi békét, amit a világ nem adhat meg, és végrendeletében ezt a békét hagyta ránk.

Szent Ágoston azt állítja Krisztus békéjéről, hogy az „a rend nyugalma. Ez alatt a velünk kapcsolatban álló személyekhez való helyes viszonyaink szilárd rendjét érti. Ezt a békét tudatosan ki kell alakítani magunkban.

Békességünk alapja az a bizalomteljes kapcsolat, amelyben életünket és üdvösségünket a mennyei Atyára bízzuk, mert hisszük, hogy Ő szeret bennünket. Tehát meg kell erősödnünk Isten iránti szeretetünkben, az Atya gondviselésébe vetett bizalmunkban. Akkor megszűnik a belső nyugtalanságunk, valamint megszűnnek önző kívánságaink és vágyaink is. Továbbá kialakul bennünk a mások iránti türelem, a megbocsátás, az áldozatkészség és a nagylelkűség erénye.

Az Istennel való kapcsolatunknak kell meghatároznia a többi kapcsolatunk jellegét. Kapcsolatrendszerünkben olyan rendet kell tartanunk, amely megfelel az Istennel való kapcsolatunknak. Ez ad az emberi kapcsolatainknak tartósságot, sőt örökkévalóságot.

Krisztus követése békességet ad. De a földi életnek a realitása az, hogy olyan világban élünk, amelyet az önzés és a békétlenség beszennyezett. Ezért nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy ha Krisztust követjük, vagyis ha átadjuk neki életünket, akkor minden emberi kapcsolatunk rendeződik. Jézus arra figyelmeztet, hogy az ő követői szükségszerűen szembekerülnek mások önzésével és erőszakosságával.

Aki kitér az áldozatok, a konfliktusok és olykor az elkerülhetetlen összeütközések vállalása elől, az veszélynek teszi ki az örök életét. De aki a kötelesség-teljesítésében és az áldozatvállalásában kész az életét teljesen odaadni Istennek és azoknak, akiket az Isten rá bízott, az elnyeri az örök életet.

A mai evangéliumban azt is mondja Jézus, hogy: „Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony mondom nektek: nem marad el a jutalma.”

Egyedül Jézus tudja megadni nekünk, hogy rendíthetetlen békét találjunk ebben a békétlen világban. Ennek az a feltétele, hogy Vele együtt, az ő szándékainak megfelelően alakítsuk és építsük kapcsolatainkat. Így leszünk boldogok a földi és az örök életben is.