Évközi 14. vasárnap B – Ez 2,2-5; 2Kor 12,7-10; Mk 6,1-6
Hittel fogadjuk-e Jézus tanítását, és követjük-e azt?
Jézus nyilvános működésének megkezdése után immár mint híressé vált tanító tért vissza városába, ahol nevelkedett. Szombaton a zsinagógában olyan emberek hallgatták, akik látták Őt gyermekként, ifjúként, aztán feltűnés nélkül dolgozó felnőtt férfiként, és ismerték azt az emberi közeget is, amelyben felnőtt (azokat a személyeket, akik a családi, rokoni, baráti hátterét jelentették).
Amióta Jézus elment, eltelt néhány hónap, és amikor a názáreti zsinagógában eléjük állt, csodálkozást és döbbenetet váltott ki: „Nem az ács ez…?”. Előítéleteik és elvárásaik megakadályozták őket abban, hogy elhiggyék Jézusnak, hogy az Úr lelke van rajta.
Lukács evangélista is beszámolt Jézus názáreti kudarcáról. Leírta, hogy „mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.” (Lk 4, 28-29)
Ahogyan Jézust el akarták hallgattatni és el akarták pusztítani, amit végül a gyalázatos keresztre feszítéssel meg is tettek, úgy akarják ma is és a világ végéig mindig elhallgattatni azokat, akik Istenről, vagy éppen az emberek bűneiről beszélnek. Isten szava sokszor ütközik ellenállásba, főleg azokban a korszakokban, amelyekre erkölcsi hanyatlás a jellemző.
A hit mindig befogadó készséget kíván az embertől. Ugyanakkor állandóan mélyíteni kell a hitünket. Nem elég hinni a régi Jézusban, hiszen teljesen soha nem lehet Őt megismerni. Az ő ismeretében állandóan előbbre kell haladnunk. A hit folyton születő, élő valóság. Nem elég egyszer megismerni Jézust. Mindennap újra meg kell ismerni, hogy így egyre jobban meg tudjuk szeretni Őt.
Előfordulhat, hogy olykor nem értjük, vagy mi is kemény beszédnek tartjuk az ő tanítását. A mi előítéleteink és elvárásaink is akadályozhatnak minket abban, hogy Jézus tanítását hittel elfogadjuk és kövessük. Ilyenkor nekünk is fölteszi a kérdést, mint annak idején Kafarnaumban: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67). Péterrel válaszoljuk: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás” (Jn 6,68). De nem elég Őt megismerni. Az ő tanítása szerint kell alakítanunk életünket.
Minden azon múlik, hogy szeretjük-e Jézust. Mert, ahogy Jézus mondta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat” (Jn 14,23). Csak így juthatunk el az üdvösségre.