Nagyböjt 2. hete, péntek – Ter 37,3-28; Mt 21,33-43,45-46
Küzdünk-e az irigység ellen?
A legalattomosabb kísértés a látásunkat elhomályosító, ítélőképességünket megzavaró, szándékainkat megmérgező irigység, amely súlyos bűnök forrásává válhat. Felkelti az emberben a gyűlölet érzését az iránt, akit irigyel, vagy akire féltékeny. Következésképpen az illető kész róla rosszat mondani, őt befeketíteni, megrágalmazni, neki rosszat tenni.
Az irigységnek az a hatása is megvan, hogy egyenetlenkedést, viszálykodást idéz elő nemcsak az idegenek között, hanem a családtagok és rokonok között is. Ennek nagyon könnyen ellenségeskedés lesz a vége.
József története lehetne az emberi gyarlóság jellemzése is, hiszen arra mutat rá, hogy a féltékenység, az önzés, a gyűlölet és az erőszak még az édestestvérek közé is befészkeli magát.
Az irigység mérgének a leghatásosabb ellenszere annak a tudata, hogy az elképzelhető legnagyobb örökség birtokosai lehetünk: az Isten lehet a miénk. De csak akkor, ha mindent, amit Istentől kapunk, az önfeláldozó szeretet oltárára teszünk, vagyis mindent tovább adunk azoknak, akiknek az Isten adni akarja.