Évközi 4. vasárnap B – Mk 1,21-28
Közösségben akarunk-e lenni Jézussal?
Márk úgy kezdi evangéliumát, hogy: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.” (Mk 1,1). Egész evangéliuma Krisztusnak és a sátánnak a küzdelméről szól, melynek középpontjában az ember áll. Márk evangéliumában Jézus első csodája egy ördögtől megszállott emberből a tisztátalan lélek kiűzése.
Hogy a tisztátalan léleknek milyen a viszonyulása Jézushoz, arról a szavai egyértelműen árulkodnak: „Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Ezzel a tisztátalan lélek elárulta igazi természetét és szándékát. Ahogyan a paradicsomi megkísértés alkalmával már megismertük, és ahogyan Jézus is megállapítja, „kezdettől fogva gyilkos,… hazug és a hazugság atyja” (Jn 8,44), úgy viselkedik most is. Mert Jézus nem az ember elpusztításáért jött. Ezt a gonosz akarja elhitetni és tenni az emberrel. Jézus viszont meg akarja szabadítani az embert a gonosz rabságából, és megváltásunkkal a teljes életet akarja adni nekünk.
Jézus nemcsak ismereteket akar átadni, hanem a hatalommal való tanításának a befogadása által tud szabaddá tenni minket. Meghív a Vele való közösségre, arra, hogy az ő isteni életéből részt adjon nekünk. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha teljes és osztatlan szívvel befogadjuk Jézust.
Nagy veszélynek tesszük ki magunkat, ha akár csak rövid időre is megfeledkezünk arról a régi magyar közmondásról, hogy: „az ördög soha nem alszik”. Minden kedden este a befejező imaórában Péter apostolnak azzal a figyelmeztetésével hajtjuk a fejünket álomra, hogy: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, (hogy) kit nyeljen el.” (1Pét 5,8-9). II. János-Pál pápa ehhez hozzátette, hogy a sátán nagyon „szorgalmas”.
A görögök a sátánt diabolosznak, vagyis szétválasztónak nevezték! Dia-ballo azt jelenti, hogy: szétdobálni. Megbontja az egységet; ellentéteket és megoszlást szít; összeveszít egymással embereket, sőt egész nemzeteket, elválaszt egymástól és Istentől; lelki meghasonlásba kergeti azokat, akik nem veszik őt komolyan, és ezzel gyanútlanul kiszolgáltatják magukat neki.
Amikor valaki a gonosz lélek sugallatára teljes önállóságra, szabadságra, függetlenségre törekszik, valójában az életével, az üdvösségével játszik, azt teszi kockára. Mert a teljes függetlenségre való törekvés az Istentől való függetlenséget, a Tőle való elszakadást jelenti. És amint függetlenné válunk Istentől, azonnal lefoglal magának minket a gonosz, és uralkodik rajtunk.
Egyedül Jézus tud megszabadítani minket az önzéstől, minden gonosz vágytól és indulattól, amelyek a gonosz útját készítik elő. Csak akkor szabadulunk meg végleg a gonosz hatalmától, ha vállaljuk azt, hogy közünk legyen Jézushoz és egymáshoz. Vagyis, hogy közösségben legyünk Vele és egymással, itt a földön, és majd az örök életben is!