Advent 2. hete, csütörtök – Mt 11,11-15
Vállalunk-e tudatosan önmegtagadásokat Isten országáért?
Értjük-e Jézusnak azt a mondatát, hogy: „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg”?
Bizonyára tudjuk, hogy a „mennyek országa” kifejezés alatt a nem zsidó környezetben használt „Isten országát” (Isten uraságát, Isten uralmát) kell érteni. Nemcsak a külső erőszakot kell elszenvedni azoknak, akik az Isten uralmát akarják érvényre juttatni magukban. Nagy szükségünk van „belső erőszakra”, vagyis önlegyőzésre, önmegtagadásra is, amely következetes és megalkuvás nélküli küzdelmet jelent a bűnnel és a külső erőszakkal szemben.
Ha szelídek és békések akarunk maradni (mert Jézus szava szerint „övék a mennyek országa” – Mt 5,3), vigyáznunk kell arra is, hogy ne adjunk bennünk teret a negatív indulatoknak.
Kövessük Szűz Mária és szent József példáját, akik a szálláskeresés közben az emberek szívtelensége miatti kesergés és háborgás helyett Isten szelíd és alázatos szolgáiként nagy szeretettel készültek Jézus érkezésére. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, a többit pedig bízzuk a gondviselő Istenre!