December 8. Szeplőtelen fogantatás – Lk 1, 26-38
Tudatában vagyunk-e annak, hogy Isten ránk bízta nemcsak a magunk, hanem mások üdvösségét is? Felelősnek érezzük-e magunkat embertársaink üdvösségéért?
A mai evangéliumban az angyal Jézus fogantatását közli Máriával. De tudjuk, hogy ma nem Jézus, hanem Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük, aki Anna és Joachim szerelméből fogant.
Ez az evangéliumi részlet azért illik a mai ünnephez, mert azt mondta az angyal Máriának, hogy: „kegyelemmel teljes”. A szeplőtelen fogantatás hittitka a kegyelemmel teljességben nyer magyarázatot. Mária ugyanis Jézus Krisztus megváltói érdeméből 
volt mentes az eredeti bűntől. Isten megtestesült Fia, Jézus „telve volt kegyelemmel és igazsággal” (v.ö. Jn 1,14). Ezért méltó volt, hogy az ő anyja, Mária is egészen tiszta, bűntelen, azaz szeplőtelen legyen.
Már Duns Scotus János ferences teológus (1270-1308) megfogalmazta, hogy: „Decuit, potuit, ergo fecit” „Illett, Isten megtehette, tehát megtette.” Ehhez képest kb. 550 év kellett ahhoz, hogy az egyetemes katolikus teológiai gondolkodás felismerje, hogy nemcsak illett, hanem szükséges is volt, hogy Szűz Mária fogantatásától kezdve mentes maradjon az eredeti bűntől.
Az illendőségen és a szükségességen kívül még más oka is volt annak, hogy Máriának mentesnek kellett maradnia az eredeti bűntől. Szűz Máriát Isten alkalmassá akarta tenni arra, hogy minden akadályoztatástól és káros befolyástól mentesen, teljesen tiszta értelemmel és szabad akarattal tudjon dönteni arról, hogy elfogadja-e Isten akaratát, és ezzel eldöntse az egész emberiség és egyben a világmindenség sorsát. Mária kiváltságos volta nem azt jelentette, hogy nem maradt meg a szabadsága! Sőt, teljesen tiszta tudat és minden korlátozástól mentes szabad akarat kellett ahhoz, hogy így döntsön az egész emberiség érdekében.
Mária eredeti épségében és telve Isten szeretetével tudott és mert igent mondani, mindentudás és előrelátás nélkül. Szűz Máriában egybeesett az Isten akarata és az ő személyes emberi akarata. Így vele és általa kezdődött meg üdvösségünk korszaka.
A mai ünnep tanulságai a magunk számára:
1. Mindnyájan kaptunk valamilyen fontos feladatot az üdvözítés művében. Azon a helyen, ahová születtünk és ahol élünk, csak rajtunk keresztül tud belépni Isten a világba. Nekünk is felelősnek kell érezni magunkat mindazok üdvösségéért, akiket Isten ránk bízott. És Máriához hasonlóan nekünk is meg kell tenni érte mindent.
2. Isten mindnyájunkat alkalmassá tesz a ránk szabott feladat teljesítésére, amelyhez minden képességünkre szükség van. Ez azonban önmagában még nem elég.
3. El kell fogadnunk mindenben Isten segítségét. A szentgyónások által mi is szeplőtelenné válhatunk.
4. Mária Jézus első csodájától kezdve a legutolsó megjelenéséig mindig arra tanít, hogy: „Tegyétek, amit Ő mond!”(Jn 2,5). Hallgassunk a Szentlélekre, mert általa ismerhetjük meg Isten életünkre vonatkozó akaratát. Kérjük Szűz Mária közbenjárását, hogy szeretteinkkel együtt mindnyájan elnyerjük az üdvösséget!