Évközi 28. vasárnap A – Mt 22,1-14
Nemcsak erre a szentmisére kaptunk meghívást, hanem az örök életre is, amelyet olyan lakomának képzelünk, amely minden vágyunkat beteljesíti. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy a meghívásunkhoz méltóan viselkedünk-e? Ismerjük el és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk részt a menyegzős lakomán!
Tudnunk kell, hogy a király fiának a menyegzőjéről szóló példabeszédben a király a mennyei Atya, a Fia pedig Jézus Krisztus. A jegyes Isten népe (az Ószövetségben a választott nép, az Újszövetségben pedig az Egyház). Az első szolgák a próféták voltak. De mivel az első meghívottak nem fogadták el a meghívást és vele együtt a menyegzős ruhát, ezért a mennyei Atya ismét elküldte szolgáit (az apostolokat és utódaikat), hogy mindenkit hívjanak meg a „menyegzőre”.
A meghívás nem érdem alapján történik, hanem ingyenes ajándékként. A példabeszéd végén azonban kiderül, hogy az ünnepi lakomán csak azok vehettek részt, akiknek menyegzős ruhájuk volt. A korabeli szokás szerint ugyanis a király ilyenkor a meghívással együtt ruhát is küldött. Az a vendég, aki nem ebben jelent meg, maga is tudta, hogy sértő dolgot tett. Tehát a király jogosan dobatta ki a külső sötétségre.
Megkeresztelésünk alkalmával minket is meghívott a mennyei Atya, hogy legyünk az ő gyermekei, és Fiának testvérei sőt jegyesei. A meghívással együtt megkaptuk a „menyegzős ruhát” is, vagyis a megszentelő kegyelmet, amely Isten élete bennünk. Erre emlékeztet az a fehér ruha, amit keresztelésükkor a felnőttek magukra vesznek, illetve az a kis fehér ingecske, amelyet a kisbabák kapnak, amelyre az van hímezve, hogy: „Isten gyermeke vagyok”. Isten hívására nemcsak egyszer (a keresztelésünkkor) kell válaszolni. Az sem elegendő, ha csupán minden vasárnap vagy ünnepnap válaszolunk. Menyegzős ruhánkra, a megszentelő kegyelemre életünk minden pillanatában úgy kell vigyáznunk, hogy abban vehessünk részt minden szentmisén, és majd halálunk után az égi lakomán is.
Nem elég a földi Egyházban megkeresztelkedni és egyszer magunkra ölteni Krisztust, utána pedig semmittevően élni, és leülni Krisztus menyegzős asztalához. Aki elfogadta Isten meghívását, annak a meghíváshoz méltóan, Isten akarata szerint kell élnie mindennap, egész életében.
Minden szentmisén egyre jobban ismerjük fel, hogy a mindennapi életben milyen magatartás visz közelebb minket Istenhez, és minden erőnkkel igyekezzünk a meghívásunknak megfelelően élni.
Ha súlyos bűnnel elveszítenénk a megszentelő kegyelmet, akkor van lehetőségünk megtisztítani lelkünket a szentgyónásban a bűnbánat szentségében. A bocsánatos bűnökre pedig minden szentmise elején is lehetséges Isten bocsánatát kérni. Miután bűneinktől megtisztultunk, eltölthet minket az Istennel való találkozás és az együtt ünneplés öröme minden szentmisén, valamint majd az örök élet menyegzős lakomáján is!