Évközi 27. hét, hétfő – Lk 10,25-37
Tudjuk-e, hogyan lehet üdvözülni?
Az elmúlt hetekben mi már megkaptuk a választ a mai evangéliumi részben szereplő törvénytudó kérdésére (mi szükséges az üdvösség elnyeréséhez). Tudnunk kell azonban, hogy nem elegendő, ha valaki minden képességét latba vetve teljesíti az ószövetségi főparancsot. Vagyis nem elegendő teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből és teljes elméből szeretni az Istent, felebarátainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Aki ezt teljesíti, az még csak egy jó ember. Ugyanis saját erejéből ezt a főparancsot senki nem tudja teljesíteni.
Nekünk azzal a szeretettel kell szeretnünk Istent és egymást, ahogy Krisztus szereti az Atyát és minket. Ez csak a Szentlélek által lehetséges! A Szentlélek által ismerjük meg Istent, és Általa tudjuk megismerni, valamint teljesíteni Isten akaratát. Általa lesz élő a hitünk, szilárd a reményünk és minden áldozatra kész a szeretetünk.
Az Isten iránti szeretetben benne van a hitből fakadó hódolat és az iránta való határokat nem ismerő bizalom. Hiszem, hogy az Isten szeret engem, és jót akar nekem. 
Ezt úgy tudom viszonozni, hogy szeretettel és bizalommal elfogadom Isten akaratát, és kész vagyok azt teljesíteni. Az emberek iránti szeretet pedig a jóakaratot és a segítőkészséget jelenti.
Nekünk kétszeres okunk is van arra, hogy mindenkivel szemben jóindulatúak és segítőkészek legyünk.
Az egyik ok, ami miatt egyébként is az örömnek kell eltöltenie a szívünket, hogy kezdettől fogva részünk van Isten kivételes jóindulatában és támogatásában. Egész történelmünkben megmutatkozott, hogy Isten velünk van. Egyedül ennek köszönhetjük, hogy annyi megpróbáltatás és bűn ellenére még ma is létezünk.
A másik ok, hogy Isten áldásának hordozói vagyunk. Ez egyben feltétel is, ha ezután is részesülni akarunk Isten áldásában. Nemzeti himnuszunkban azt kérjük, hogy: „Isten, áldd meg a magyart!” Akit az Isten megáld, az mások számára is áldássá válik. Ne felejtsük el, hogy Istennek a minket fenntartó, megtartó, éltető és megőrző áldása egyben küldetést is jelent.
Töltsön el minket az öröm amiatt, hogy Isten kegyelme velünk van! Legyünk méltóak hivatásunkhoz! Örömünket és hálánkat azzal mutassuk meg, hogy jóindulatúak és segítőkészek vagyunk azokkal szemben, akik a mi segítségünkre szorulnak! Így szeretjük Istent, így teljesítjük hivatásunkat, és csak így juthatunk el az üdvösségre.