Évközi 17. hét, szombat – Mt 14,1-12
Krisztus tanítása szerint élünk-e?
Több évezredes általános tapasztalat, hogy a bűnök elkövetése az egyes emberek életében a testi egészség romlásához, társadalmi és nemzeti méretekben pedig az egész társadalom és a nemzetek romlásához vezet.
Keresztelő János feladata a bűnbánat hirdetése volt. Mivel nem hagyhatta jóvá, hogy Heródes Antipász negyedes fejedelem a zsidó törvények ellenére feleségül vette bátyja elbocsátott feleségét. Ezért szembekerült vele, és különösen az élettársával. Herodiás kihasználta, hogy lánya születésnapi táncprodukciójától elbájolva Heródes felelőtlen ígéretet tegyen: „Esküvel ígérte, hogy (a leány) bármit is kér, megadja neki”. 
Országa felét valójában nem adhatta volna oda, mert annak negyedes fejedelemként már nem volt teljes jogú ura (abba Róma is beleszólt volna). De amit a leány anyja tanácsára kért, azt odaadta neki.
Heródes elnémította ugyan a bűnére emlékeztető prófétai szót, de ettől kezdve újabb bűn miatt szólalt meg még erősebben a lelkiismerete. Amikor Jézus működéséről értesült, azt gondolta, hogy a Názáreti Jézus a kivégzett Keresztelő János erejével műveli csodáit.
A zsidó nép nem vette komolyan Jézus bűnbánatra szóló felhívását, és nem fogadta meg Jézus tanítását sem (például az adó fizetésével kapcsolatban). Jézus előhírnökének kivégzése után Jézust is kivégeztették éppen a rómaiakkal, és nem gondolták, hogy néhány évtized múlva a rómaiak lerombolják majd Jeruzsálemet és a templomot is.
Le kellene vonnunk az erkölcsnek és a keresztény vallásnak Európában és a mi nemzetünkben tapasztalható hanyatlásának tanulságait, amíg nem késő!
Nem hallgatják szívesen, de Jézus képviseletében nekünk is újra és újra szóvá kell tennünk azt a felelőtlen magatartást és bűnös életmódot, melynek nyilvánvaló következményei a több millió abortusz és a csonka családok. Nincs az a pusztító járvány és háború, amely ilyen mértékű pusztítást végzett volna nemzetünkön. A bűntudattól és a lelkiismeret-furdalástól csak úgy lehet megszabadulni, ha elfordulunk magától a bűntől!
Több mint kétszáz éve (1810-ben) írta Berzsenyi „A magyarokhoz” című figyelmeztető versét.
-
vsz.:
„Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?”
-
vsz. 2-4. sor:
„Minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.”
Kerülni kell(ene) a felelőtlen, önző magatartást és életvitelt! Felelősséget kell(ene) vállalnunk egymásért is, vigyázva egymásra, hogy a jövőnk ne a romlás és az örök kárhozat, hanem az örök üdvösség legyen!