Évközi 16. hét, hétfő – Mik 6,1-4. 6-8; Mt 12,38-42
Értékeljük-e Jézus tanítását, és azt, amit értünk tett?
Megdöbbentőek Jézus szavai, hogy „gonosz és hűtlen nemzedéknek” nevezte kortársait, mivel nem voltak megelégedve Jézus „jeleivel”, tanításával és tetteivel. Jézus a csodáival olyan jeleket adott, amelyek Isten irgalmas szeretetét bizonyították, és egyben felhívások is voltak a valódi hitre és a bűnbánatra.
Vajon mi meg vagyunk-e elégedve Jézussal? Vajon értjük-e „Jónás próféta jelét”? Ezzel kapcsolatban Jézus két dolgot említett. Az egyik: „Amint Jónás próféta három nap s három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.” A másik: „a niniveiek megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás.”
Mi követjük-e Jézus tanítását? Értékeljük-e és elegendőnek tartjuk-e Isten szeretetének legnagyobb jelét: Jézus kereszthalálát és feltámadását?
Az előbbiek mellett, magunkra alkalmazva olvassuk el, illetve hallgassuk meg „az Úr panaszát! Népem! Mit vétettem ellened? Vagy mivel voltam terhedre? Felelj nekem!”
Mikeás próféta által Isten emlékeztette a zsidókat a szabadítások sorozatára, hogy hogyan szabadította meg őket a szolgaság házából, hogyan vitte át őket a kilátástalan helyzeteken, és hűtlenségeik dacára bevitte őket a megígért földre, ahol jó vezetőket adott nekik.
Nincs kínosabb annál, mint amikor Isten úgy áll elénk, mintha Ő vétett volna ellenünk, és azt kérdezi tőlünk, hogy mivel sértett meg minket. Jó esetben a megbolygatott lelkiismeretű ember keresi, hogy miként engesztelhetné ki Istent. Olykor még különleges dolgokra is gondolunk, pedig a jóvátétel igen egyszerű: „Váltsd tettekre az igazságot, szeresd a te Istenedet hűségesen, és Vele járd utadat!”
Ahhoz, hogy megújulhassunk Isten szeretetében és a Vele való együttműködésben, először hitünk és szeretetünk első jeleként nem szorongásból, és nem félelemből, hanem őszintén kell elismernünk hálátlanságunkat, bűneinket, és mindezt őszintén meg kell bánnunk. Ezt aztán követnie kell az igazi belső megtérésnek: hogy elfogadjuk és teljesítjük Isten akaratát, és a sértődés helyett a szeretetet és a hálát választjuk. Enélkül nincs megújulás. Aztán az újjáteremtést már Isten végzi el bennünk.
Vétkeznek azok, akik nem hisznek Jézusnak, és nem fogadják el Jézus küldetését. Azok üdvözülnek, akik elfogadják Őt, és akik hisznek Benne.
Isten mindennap küld nekünk jeleket, csak észre kell venni, és meg kell érteni azokat. Sokszor nem ismerjük fel Isten jeleit. A hívő ember számára a világon szinte minden Isten jelenlétének és szeretetének jelévé válhat. Például Assisi Szent Ferenc csitította a margarétákat, hogy ne olyan hangosan beszéljenek Istenről!
Vegyük észre azokat a jeleket, amelyeket Isten ad nekünk, és engedjük, hogy jeleivel vezesse életünket! Legyünk hálásak Istennek irántunk való szeretetéért, az ő irgalmáért, bűneink bocsánatáért, külső és belső szabadságunkért! Erősödjünk meg hitünkben, valamint az Isten és az embertársaink iránti szeretetünkben!