Évközi 16. vasárnap A – Mt 13,24-43
Mennyi figyelmet fordítunk lelkünk szántóföldjére?
Jézus múlt vasárnap hallott példabeszéde szerint Ő a magvető, a jó mag pedig az Isten szavát jelképezi. A ma hallott példabeszéd szerint viszont nemcsak Jézus hinti a jó magot a lelkek szántóföldjébe, hanem az „ellenség” is hinti a maga „rossz magját”, amikor az emberek nem éberek, vagyis „alszanak”.
Komolyan kell vennünk, hogy két ellentétes erő harcának középpontjában élünk. Az ellenséges erő az ördögöt jelenti, aki irigykedik az Istennel való kapcsolatunkra. Ezért éberen kell vigyáznunk arra, hogy minél kevesebb rossz mag hulljon lelkünk szántóföldjébe! Ha idejében észrevesszük magunkban a rossz indulatokat, a haragot és az önző vágyakat, akkor már csírájukban tudunk ellenük tenni.
Jézusnak a mai példabeszédhez fűzött magyarázata szerint: „a jó mag az Ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.” Izgalmassá válik a kérdés, hogy vajon mi melyik csoportba tartozunk.
Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy magunkat egyértelműen és végérvényesen jó búzának gondoljuk, viszont azokkal szemben, akiket „konkolynak” gondolunk, türelmetlenek vagyunk. Üdvösségünkre válna, ha eszünkbe jutna, hogy esetleg mi is lehetünk „konkoly” az Isten országában. Szent Ferenc atyánk figyelmeztet, hogy: „vigyázzunk arra, hogy mások bűne miatt meg ne haragudjunk és fel ne háborodjunk, mert a harag és a felindulás lerontja a szeretetet a testvérek között.”
Milyen jó, hogy Isten nemcsak igazságos bíró, hanem „hosszan tűrő és nagy irgalmú” is! (Zsolt 103,8). Ő nem siet ítéletével, hanem tud várni az aratásig, vagyis a halálunkig, időt és alkalmat adva nekünk a bűnbánatra. Jézusnak igen fontos tanítása, hogy az ítélet egyedül az Isten dolga, amely majd a végítéletkor lesz nyilvánvaló. Addig Isten Országának szántóföldjén egymás mellett marad a búza és a konkoly, a jó és a rossz, vagyis a „szentek és a bűnösök”, mert földi életünkben a mennyek országa még csak a kibontakozás állapotában van. Nem szabad és nem is lehet szétválasztani a jókat és a gonoszokat.
Isten hatalma leginkább az ő türelmes szeretetében és irgalmában nyilvánul meg. Isten egész földi életünk végéig új lehetőségeket kínál. Egyedül Ő képes a múltat eltörölni, és új jövőt nyitni előttünk. Ő akkor sem mond le rólunk, amikor mi már elveszettnek hisszük magunkat, és nem ítélkezik felettünk még akkor sem, amikor mi talán már rég ítéletet mondtunk magunk fölött. Jézus ezt a hozzáállását szavakban is megerősítette: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,13)
Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy nem szabad ítélkeznünk mások felett. Ezt bízzuk az igazságos Bíróra, Aki mindent tud és mindent lát a maga teljességében. Ő az, Aki tudja, hogy ki a konkoly. Nekünk az a feladatunk, hogy jó magok legyünk a világ szántóföldjében, és törekedjünk arra, hogy az angyalok majd az igazak közé soroljanak minket az aratáskor.