Évközi 15 hét, szombat – Mt 12,14-21
Mit teszünk azért, hogy méltó módon ünnepelhessük meg a vasárnapot?
Folytassuk a tegnapi gondolatainkat az Úr napjának helyes megünnepléséről!
Amikor Jézus szombati napon gyógyította meg a fél kezére béna embert, ezt tudatosan tette. Az ő gyógyítása nem számított olyan köznapi munkának, ami az ünnepen tilos lett volna, és nemhogy akadályozta, hanem inkább segítette az Úr napjának méltó megünneplését. A béna ember meggyógyítása ugyanis a megkötözöttségtől való szabadításnak, az Isten gondviselő szeretetének a bizonyítása volt.
A zsidók számára az a parancs, hogy „Az Úr napját (vagyis a szombatot) szenteld meg!”, nemcsak a pihenés, hanem a hálaadás kötelezettségét is jelentette a teremtésért, az egyiptomi rabságból való szabadulásért és az Istennek a zsidó néppel kötött szövetségéért.
A mi számunkra a vasárnap jelenti az „Úr napját”. A mi ünneplésünknek kettős célja van: a pihenés és az Istennel, valamint az egymással való kapcsolatainkban való megerősödés.
Ahhoz, hogy a vasárnap ünneplése méltó legyen, védett időt kell biztosítani a szentmisének és az Isten igéjével való foglalkozásnak. Tartózkodni kell minden olyan tevékenységtől, amelyek akadályoznák az Istennel való személyesebb együttlétet, valamint a test és a lélek számára szükséges pihenést. Egymásra is tekintettel kell lennünk, hogy mindenkinek lehetősége legyen a pihenésre és a szabadidőre, hogy mindenkinek legyen ideje az elmélkedésre, az önmagába tekintésre, művelődésre, és főleg, hogy legyen alkalom a jó cselekedetekre, különösen a betegekkel és az idősekkel való törődésre.
Az igazi felüdülést és energiával való feltöltődést az Istennel való kapcsolatunk ápolása mellett, az emberi kapcsolataink ápolásának kell jelentenie. Ha erre nincs közvetlen lehetőségünk, akkor legalább telefonon vagy egyéb módon ápoljuk a kapcsolatot szeretteinkkel. Mindehhez szükség van megfelelő előkészületekre is: pl. a tervezésre, a szervezésre, lakásunk, illetve környezetünk rendbetételére, továbbá az ünnepi étkezéshez szükséges anyagok előkészítésében való közös részvételre. stb. Szükség van munkamegosztásra, valamint szellemi és lelki felkészülésre is: pl. az előző vasárnapi tanítás megvalósításának ellenőrzésére, a következő hét tervezésére, a szentmisére való megfelelő felkészülésre. Csak így lesz a vasárnap az Istenhez, az Egyházhoz és egymáshoz való tartozásunknak az erőforrása és biztosítéka. Lehetőség arra, hogy Isten szemével nézzük a magunk és mások életét, és egyre figyelmesebben és jobban szeressük Istent és egymást.