Évközi 15. vasárnap A – Mt 13,1-23
Értjük-e, hogy a magvetőről szóló példabeszédben mit jelent a szántóföld, a mag, és ki a magvető?
A magvetőről szóló példabeszéd megértését Jézus magyarázata segíti. Eszerint a mag Isten igéje, a szántóföld pedig a mi lelkünk.
Jézus háromféle termőföldet említ, amely akadályozza, vagy lehetetlenné teszi az elhintett mag fejlődését és termésének kialakulását.
Ha lelkünk szántóföldje olyan, mint a kemény, kitaposott gyalogút, akkor a lehulló mag bele se tud hatolni. Ebben az esetben csak a fülünkig jut el Jézus szava, amit aztán a világ ezer más hangja elfojt. 
Lelkünk szántóföldje olyan is lehet, mint a vékony, köves talaj. Az elvetett mag nem tud mély gyökeret ereszteni. Ebben az esetben minden újért és értékesért azonnal lelkesedünk, de ez szalmaláng csupán: azonnal kialszik, mihelyt elhamvad az utolsó szalmaszál.
Ha pedig lelkünk szántóföldjében sok a gyom és a kigyomlálatlan tövis, ezek a búzánál gyorsabban növekednek, és elfojtják a búzaszálakat. Sajnos, a gazdagságot és a fényűző életmódot nem szúró tövisnek tartjuk, hanem kívánatos és kellemes környezetnek képzeljük. Jézus szerint viszont a földi gazdagság utáni vágy és a világias gondok megrontják a szívünket, úgy, hogy már nem értékeljük az Isten szerinti gazdagságot. De van jó talaj is, melyben a mag csodálatos termést hoz. A valóságban a jó termőföldbe vetett, érett búzakalászban legfeljebb harminc búzaszem lehet, de hatvan vagy száz sohasem. Az isteni vetőmagnak viszont ilyen csodálatos a termékenysége. A három elveszett maggal szemben a negyedikből kifejlődő harmincszoros, sőt hatvanszoros és százszoros termés teszi valódi örömhírré Jézus példabeszédét. Mert ha a magvető magjainak háromnegyede el is vész, az utolsó negyed mégis messze megsokszorozza a termést.
Ezek szerint a kudarc, a csalódás, a hiba és a vétek számszerűleg lehet, hogy több, mint az evangéliumi értelemben vett siker, de eltörpül a termés végső gazdagsága mellett. Ezért nem szabad elveszíteni a reményünket! Az a fontos, hogy figyelmes és ne feledékeny hallgatói és megvalósítói legyünk Jézus tanításának.
Jézus magyarázatából kiderül, hogy a példabeszéd nem a különféle talajfajták minőségéről, és nem az ezektől függő terméshozamokról szól, hanem a magvetőről. Maga Jézus adta ezt a címet neki: „Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet!” Jézus Krisztus a Magvető, akinek nemcsak a szavai a magok, amelyek lélek és élet, hanem a saját élete is. Az Atya azért küldte Őt, hogy értünk meghaló búzaszem legyen, és a halálból feltámadva romolhatatlan maggá váljon. Valamint Vele együtt meghalva mi is magokká, sőt olyan magvetőkké váljunk, mint Ő. Ezt mondja Jézus a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédében: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az Ország fia” (Mt 13,37-38). Jézust követve jó maggá, elhaló búzaszemmé kell válnunk, hogy sok termést hozzunk!