Évközi 13. hét, szombat – Mt 9,14-17
Milyen indítékokból böjtölünk?
A böjtölés gyakorlata már az Ószövetség idején is fontos része volt a vallásos életnek. Az Újszövetségben az üldöztetések idejében erősödött meg igazán a böjtölés gyakorlata, a szenvedések, az elhagyatottság és a halál ténye miatt.
Böjtölésünk közben fontos megerősíteni magunkban azt az érzést, azt a tudatot és hitet, hogy az öröm és szomorúság, akár a napfény és a köd, átjárják egymást, amíg Krisztus második eljövetelére várunk. Nem szabad feledni azonban, hogy az öröm hatalmasabb. A szomorúság csak átmenetileg uralja az életet.
Szakítanunk kell a helytelen böjtölési gyakorlatokkal. Ne böjtöljünk csupán megszokásból, vagy csupán előírásra! Azért se böjtöljünk és vezekeljünk, hogy böjtölésünk miatt Isten teljesítse bizonyos kéréseinket. Ha pedig nem teljesíti, akkor abbahagyjuk a böjtölést, vagy ha teljesíti, akkor kényszerű kötelességből folytatjuk, hogy ne tűnjünk hálátlanoknak!
Elsősorban szeretetből és a szeretetért böjtöljünk! Az igazi böjt forrása, oka és célja: az Isten iránti és az emberek iránti szeretet tudatosítása magunkban. Böjtölhetünk hálából is Isten jóságáért és szeretetéért, abból az örömből fakadóan, amelyet az ő jósága és szeretete miatt érzünk.
A böjtölés módjának ma már sok formája létezik. Ezek közül csak a legrégebbi és a legtöbbször gyakorolt, az étkezéssel kapcsolatos böjtölési módra térek ki.
Lehetséges, hogy azért vonjuk meg magunktól az ételt, mert egyre jobban az Istennel akarunk lenni és rá figyelni, hogy testben-lélekben ráhangolódjunk akaratára! A böjt célja többek között lehet az is, hogy életünket megnyissuk a Szentlélek előtt, hogy Ő töltsön el és működjék bennünk. Lehetséges, hogy böjtölésünkkel akarjuk kifejezni, hogy nem érezzük Isten jelenlétét, és vágyódunk annak megtapasztalása után. Vagy így akarjuk kifejezni Jézus szenvedése és elvétettetése miatti fájdalmunkat. Ugyanakkor Jézus irgalmas szeretetében bízva, az ő eljövetelét várva, a belé vetett hittel és bizalommal kell böjtölni.
Életünkben a megváltás még nem fejeződött be, hanem annak során tovább folytatódik. Örömünk forrása a böjtölésünkben is, hogy minden botlás után új életet kezdhetünk Jézus, a mi Megváltónk által, és beléphetünk Isten lakomájára. Ebben a kettősségben élünk. Jézus már itt van mibennünk és közöttünk, különleges módon az Oltáriszentségben is, de másodszor is el kell jönnie, hogy beteljesítse uralmát.
A böjttel erősítjük annak a várakozásnak az örömét, amely az égi lakoma teljes örömét előzi meg, amelynek mi is részesei leszünk. Szentségi böjttel készülünk az Eucharisztia fogadására, mert az Eucharisztiában azt ünnepeljük, hogy a Vőlegény már velünk van a szentségi színek alatt. De velünk van életünk szenvedéseiben is, és ha kitartunk ezekben, akkor Vele együtt lesz részünk az ő dicsőségében is.