Pünkösdhétfő – A Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának emléknapja – ApCsel 1,12-14; Jn 19,25-27
Hisszük-e, hogy Szűz Mária az Egyház anyja?
Gondolunk-e arra, hogy a szenvedéseinkben mellettünk áll, és imádkozik velünk és értünk?
Ferenc pápa szép gondolata volt 2018-ban, hogy ha pünkösdvasárnap az Egyház születésnapját ünnepeljük, akkor pünkösdhétfőn Máriáról emlékezzünk meg, úgy, mint az Egyház anyjáról.
János apostol az evangéliumban azt írja, hogy: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja.” Mária nem hagyta egyedül a Fiát a szenvedés idején.
Amikor ott állt a kereszt alatt, Fiának a szenvedését nem egyszerűen csak megfigyelte, mint egy külső szemlélő, hanem maga is részt vett benne. Ő is szenvedett, amikor követte Jézust a keresztúton, mint igazi tanítvány. Amikor Jézus a keresztről látta anyját, Jánosra bízta, ugyanakkor a szeretett tanítványt pedig anyjára. Jánossal együtt minket is az ő anyjára bízott. Máriának ez a megbízatása nemcsak az ő földi életére szólt, hanem az idők végezetéig. Így mindnyájunk anyja, az Egyház anyja lett. Mária ott fog állni mindegyik gyermeke mellett, mellettünk is, amikor leginkább szükségünk lesz rá.
A mai szentlecke arról szól, hogy „Miután Jézus fölvétetett a mennybe, az apostolok visszatértek Jeruzsálembe, fölmentek az emeleti terembe. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel, állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával együtt.”
Mária nemcsak akkor volt együtt az apostolokkal, hanem egész földi élete során mindvégig. Ezen felül nemcsak az apostolokkal volt együtt, hanem ma velünk is együtt van, és imádkozik velünk és értünk.
Hisszük és tudjuk, hogy az a Mária, aki ott állt Jézus keresztje mellett, az Egyház Anyja. Ő előttünk ment el oda, ahol már nem lesz többé szenvedés, jajgatás, sem halál, sem gyász, hanem csak véget nem érő boldogság. Ő ebben az égi hazában imádkozik értünk most, és halálunk óráján is.