Pünkösdvasárnap – ApCsel 2,1-11; Jn 20,19-23
Hogyan ünnepeljük az Egyház születésnapját? Egyszerűen csak megemlékezünk az első Pünkösdről, vagy kérjük is a Szentlelket, hogy újítsa meg és töltse el erővel életünket?
Urunk mennybemenetelének ünnepén olvastuk, hogy amikor Jézus a feltámadása utáni 40. napon utoljára jelent meg tanítványainak, „megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemben várjanak az Atya ígéretére” (ApCsel 1,4), és megígérte, hogy „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek”(ApCsel 1,8). Ez történt az 50. napon Jézus feltámadása után. Ezért a Pünkösd neve: Pentecostes, vagyis az ötvenedik nap.
Azon a napon az apostolokat valóban eltöltötte az erő. Magatartásukban óriási változás állt be. Az előzőleg bezárkózó, remegve félő apostolok bátran kiálltak a nép elé, és Péter beszéde már arról tanúskodott, hogy megértették Jézus keresztjének a titkát, és elkezdték teljesíteni a Jézustól kapott missziós parancsot.
Pünkösd ünnepének ez az üzenete azonban nemcsak arra az egy napra, és nemcsak az apostoloknak szólt. Ma is, ránk érvényes, és nemcsak egy napig, hanem egész életünkre. Jézus nekünk is adja Szentlelkét, és vele együtt a megújult élethez szükséges lendületet, lelkesedést, és a kitartáshoz szükséges erőt.
Keresztes Szent János írja, hogy: „az ember annyit kap Istentől, amennyit vár tőle”. Kérnünk kell, hogy csoda történjék velünk és bennünk! Szent Ágoston véleménye szerint mi nem tudjuk megváltoztatni magunkat és másokat sem. A Szentlélek viszont igen! Anthony de Mello indiai jezsuita paptestvér írja egyik lelkigyakorlatos könyvében, hogy: „Az a Lélek elleni igazi vétek, ha valaki már nem hisz abban, hogy a Szentlélek képes a világot vagy őt magát megváltoztatni. A Szentlélek megmutatta nekünk, hogy számára semmi sem lehetetlen.” (Kapcsolat, Korda, Kecskemét, 2004. 13-14.)
A ma hallott evangélium tanúsága szerint az apostolok már Pünkösd előtt személyesen Jézustól megkapták a Szentlelket a bűnök megbocsátására. Ekkor történt a bűnbocsánat szentségének a megalapítása. (V.ö. Jn 20,23) Ezt a bűnbocsátó hatalmat adták tovább az apostolok és utódaik a papszentelésben, hogy mindnyájunk élete folytonos megújulás, állandóan ismétlődő lelki újjászületés legyen.
Jézus a Szentlélek által teljesíti minden ígéretét, melyek között az a legnagyobb, hogy Ő és az Atya velünk van mindennap a világ végéig. A megváltásnak ez a gyümölcse csak a Szentlélek által valósulhatott meg: a Szentlélek nemcsak az Atyát és a Fiút kapcsolja össze, hanem Isten gyermekeit is az Atyával és a Fiúval.
Jézus azt ígérte, hogy az Atya megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle (v.ö. Lk 11,13). Teljes bizalommal kérjük tehát a Szentlelket: Jöjj el, Szentlélek Úristen! Megbocsátó irgalmaddal és a belénk öntött szereteteddel teremts újjá bennünket, hogy általad újjászületve elmúljanak a félelmeink, és mi is Krisztus tüzes lelkű tanúságtevői legyünk a világban, hogy így általad szüntelenül megújuljon a világ! Ámen!