Húsvét 5. hete, csütörtök – Jn 15,9-11
Igényesek és hűségesek vagyunk-e kapcsolatainkban?
Az élet személyes kapcsolatokból áll.
A legszorosabb és legmélyebb szeretetkapcsolat az Atyának és a Fiúnak a kapcsolata, hiszen Ők csak az egymáshoz való viszonyukban különböznek egymástól. Az isteni természet adásának, elfogadásának és viszonzásának módján kívül nincs közöttük semmi más különbség.
Emberi világunk keretei között háromféle nagyon szoros személyes kapcsolat létezik: a házastársak közötti kapcsolat, a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata, és a baráti kapcsolat. Ezeken kívül van a többi családi kapcsolat és az egyéb lazább kapcsolat: a munkaadók és a munkavállalók, a tanárok és diákok közötti, valamint a vallási és egyéb közösségek tagjai közötti kapcsolatok, stb.
A különféle személyes kapcsolatoknak van bizonyos hierarchiája: közöttük felállítható bizonyos értékbeli rangsor. Ezek tiszteletben tartása nagyon fontos követelmény. Az alacsonyabb szintű kapcsolatokat csak úgy vállalhatjuk, azaz csak úgy fogadhatjuk el és úgy viszonozhatjuk, ahogyan az a magasabb szintű kapcsolatainknak megfelel, illetve azokat nem sérti.
Az isteni személyekkel való kapcsolat átjárja, és ugyanakkor felülmúlja az emberi kapcsolatokat. Már az Ószövetségben is sokszor előkerül, hogy Isten viszonya olyan az emberekhez, mint a jegyeseknek az egymáshoz való viszonya, vagy még annál is erősebb kötelék, mint a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata. Izaiás prófétánál olvassuk, hogy: „Megfeledkezhet-e a csecsemőjéről az asszony. Még ha az megfeledkeznék is, én akkor sem feledkezem meg rólad.” (Iz 49,15)
Az emberek közötti legmélyebb, legszemélyesebb szeretetkapcsolat a házastársak között áll fenn. Ők nem mondhatják a házastársukon kívül másnak, hogy ahogyan a házastársamat szeretem, úgy szeretlek téged is. Ezzel szemben a mai evangéliumban Jézus azt mondja, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Azért mondhatta ezt, mert Ő sokkal személyesebb és mélyebb szeretetkapcsolatban akar állni velünk, mint egymással a házastársak.
Mindent átadott nekünk, amit az Atyától kapott: egész földi életét a kereszthalálig, és egész isteni életét is a Szentlélek által. Tőlünk pedig azt kéri, hogy viszonozzuk az ő szeretetét. Megmondta, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.”
Ha teljesíteni akarjuk Jézus új szeretet-parancsát: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”, akkor tudnunk kell, hogy a szeretetnek ezt a parancsát csak a Szentlélek segítségével tudjuk teljesíteni. Ezért kérjük a Szentlelket: segítsen meg minket, hogy mindenkit úgy szeressünk, ahogyan azt Isten a kapcsolataink jellegének megfelelően várja tőlünk!