Húsvét utáni péntek – ApCsel 4,1-12; Jn 21,1-14
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy csak Jézus üdvözíthet minket?
János evangéliuma szerint Jézusnak a föltámadása után újra össze kellett szednie tanítványait, akik tanácstalanságukban azt gondolták, hogy vissza kell térniük a Jézussal való találkozásuk és meghívásuk előtti életükhöz, és azt ugyanúgy kell tovább folytatniuk. Újra a halászat vált számukra létkérdéssé. Dolgozni akartak, hogy megéljenek, hogy eltartsák a családjukat.
Amikor a sikertelen halászat után a tanítványok üres hálóval elindultak a part felé, az a gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Jézus is ezt gondolhatta: mit fognak most enni a tanítványaim? Ezért várta őket a parton frissen sült hallal és kenyérrel. De előbb csodával gondoskodott a sikeres halfogásról.
A tanítványoknak eszébe juthatott az a hasonló, csodálatos halfogás, amelyről Lukács evangélista számol be (Lk 5,1kk.), amelyet Péter és a többi apostol meghívása követett. Megértették, hogy az ő okulásukra ismétlődött meg ugyanaz a csoda, mint meghívásuk alkalmával. Most azt is megszámolták, hogy hány halat fogtak: százötvenhármat. János evangélista azt is döbbenetesnek tartja, hogy bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. A tanítványoknak ismét meg kellett tapasztalniuk, hogy Jézusnak köszönhetik az eredményt. Le kellett vonniuk a tanulságot, hogy mindig Jézusra kell figyelni, és az ő iránymutatásait kell követni, mert Jézus tudja, hogy melyik oldalra kell kivetni a hálót.
Az égő tűz, rajta a sült hallal és mellette a kenyérrel pedig annak a jele, hogy Jézus gondoskodik róluk. A hal görög neve üzenetet hordoz: ichtüsz. A hívők számára ez annak a rövidítése, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő.
A szentleckében olvashatjuk, hogy az apostolokat letartóztatták. Egyelőre ugyan szabadon bocsátották őket, de hamarosan majd megbotozzák, fogságba vetik, végül meg is ölik őket, akárcsak Mesterüket. Tudták, hogy nem szabad csüggedniük. Hirdetniük kell, hogy Nincs üdvösség senki másban, csak Jézus Krisztusban, mert Ő az egyedüli Üdvözítő.
Nekünk is mindig bíznunk kell abban, hogy Jézusnak gondja van ránk. Amikor megtapasztaljuk Jézus csodálatos gondoskodását, legyünk hálásak érte, és szolgáljon Jézus iránti szeretetünk és bizalmunk megerősödésére!
Soha ne feledjük, hogy Jézus szeret minket, gondoskodik rólunk, és nemcsak a túlsó parton vár minket, hanem feltámadott életével (és csodálatos erejével!) most is velünk van a törékeny bárkánkban, mindennapi munkánkban, küzdelmeinkben, a válságos helyzetekben, a viharban, a betegségeinkben, és velünk lesz majd a halálunkban is. Igéjével Ő tanít meg minket arra, hogy számunkra melyik az üdvösség útja.