Nagyhétfő – Iz 42,1-7; Jn 12,1-11
Becsületesek vagyunk-e szeretetkapcsolatainkban?
Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. Kapcsolatainkat folyamatosan ápolni, gondozni kell. A nagyböjti időszak első és legfontosabb feladata volt, hogy rendezzük kapcsolatainkat Istennel és embertársainkkal. Istennel szemben a teljes elfogadásnak és odaadásnak kell érvényesülnie. A többi kapcsolatunkat pedig az Istennel való kapcsolatunknak kell meghatároznia; annak kell alárendelni, a szeretet hierarchiájának megfelelően. Csak olyan mértékben és módon szerethetünk másokat, ami nem sérti az Istennel való kapcsolatunkat és emberi kapcsolatainkat, pl. a házastársi kapcsolatot.
Isten az irántunk való szeretetét és annak mértékét leginkább azzal bizonyította, hogy Jézus szeretettel vállalta értünk a kínhalált.
A mai evangéliumi történetben szereplő Mária, Lázár nővére, példát ad nekünk arra, hogy milyen válasz méltó ahhoz a túláradóan tékozló szeretethez, amelyet Isten Fia tanúsít irántunk. Az ő csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező, szintén pazarlóan nagylelkű szeretete illik igazán Krisztus szenvedésének és halálának ünnepléséhez.
Nem véletlen, hogy Mária tettét Júdás kifogásolta, aki tolvaj létére önző és becstelen volt. Ha méltó választ akarunk adni Isten nagylelkű, gondoskodó, tékozló szeretetére, akkor nekünk is Máriához hasonló nagylelkű és szolgáló szeretettel kell körülvennünk azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott!
Júdás rosszalló megjegyzésére hangzott el Jézus figyelmeztetése, hogy Ő nem lesz mindig velük. A jelenlevők közül – Jézuson kívül – senki sem gondolta, hogy ez az alkalom az utolsó, amikor békés körülmények között együtt lehetnek Vele.
A megkenésnek később a keresztények jelképes értelmet is tulajdonítottak. Azt gondolták, hogy Máriának ez a cselekedete előre mutatott Jézus temetésére. Ezen kívül a hagyomány úgy értelmezte ezt a jelenetet, hogy a rászorulók felkarolása mellett nem szabad megfeledkezni Isten közvetlen, személyes szolgálatáról sem. Sőt, ez a legfontosabb! Ezért ezen a héten lényegesen több imádságnak és Jézusról való elmélkedésnek kell lennie. Elkezdődött a nagyhét. Olyan lelkülettel éljük át ezt a néhány napot, mintha életünk utolsó húsvétját ünnepelnénk itt a földön! Tegyük félre a legnemesebbnek látszó ügyeket, a legfontosabbnak tűnő feladatokat is! Mindenekelőtt Jézus szeretete töltse el a szívünket! Vállaljuk szívesen testvéreink szolgálatát is, amint Jézus tette az utolsó vacsora előtt és alatt! Maradjunk hűségesek Jézushoz és azokhoz, akiket a mennyei Atya nekünk ajándékozott és ránk bízott, és olyan szeretettel szeressük őket, amilyen szeretetet a Szentlélek önt a szívünkbe irántuk.