Nagyböjt 5. hete, csütörtök – Ter 17,3-9; Jn 8,51-59
A nagyböjt folyamán mennyire komoly a bűnbánatunk?
Ábrám (jelentése magasztos atya) 60 éves volt (!), amikor először részesült isteni kinyilatkoztatásban, és bizalomteljesen hitt Isten felszólításának: Menj ki földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Ezt követően, csak 39 év múlva (!) szólt hozzá újra az Isten, megismételve ígéretét, hogy sok ivadéka lesz. Ennek bizonyságául kapta az új nevet: Ábrahám (ami azt jelenti, hogy a sokaság atyja), és ezen felül azt az ígéretet, hogy leszármazottai nem lesznek mások földjének vándorai, mert az a föld, ahol áll, az övék lesz egészen. – Csak ezután, 100 éves korában (!) született meg Izsák.
Jézus korában a zsidók már megtapasztalhatták, hogy Isten teljesítette ígéreteit. De amikor megjelent Jézus, akinek jövetelében Ábrahám 2000 évvel korábban már hitt és örvendezett, kortársai nem hittek benne. Sőt köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból. Szent Ágoston ezzel kapcsolatban azt mondta: Az Ige, mint ember, elmenekült a kövek elől, de igazában azok jártak rosszul, akiknek a kőszíve elől, mint Isten menekült el.
Krisztus keresztre feszítése után harminc év sem telt el, amikor 70-ben a rómaiak lerombolták a templomot, és a zsidók a mai napig nem birtokolhatják békében azt a földet, amit Isten ígéreteként megkaptak. Pedig Jeruzsálem jelentése: a béke városa. Krisztus óta mostanáig kb. annyi év telt el, mint Ábrahám óta Krisztusig. Nagyon elgondolkodtató tény, hogy ennyi év után még mindig megosztottság és békétlenség van jelen az ígéret földjén. Ezzel párhuzamban, nekünk is el kell(ene) gondolkodnunk azon, hogy milyen áldásban lett részünk annak nyomán, hogy Krisztust elfogadta nemzetünk. Bőven termő nemzetté vált népünk a történelem folyamán, és a sok vérzivataros század ellenére is megmaradtunk. Ugyanakkor mi is nehezen ismerjük fel, hogy mi az oka annak, hogy legalább 150 éve mint a kéve, széthull nemzetünk, és hogy mi vezetett Trianonhoz, továbbá ahhoz a népesség-fogyáshoz, ami az mindmáig tapasztalható. Napjaink ellentétei és viszályai, a könyörtelen önzés és az anyagiasság miatti meghasonlások mögött valójában a hitetlenség van.
Kérjük a Szentlelket nemzetünk számára, hogy ne legyen igaz ránk, amit Jézus Izaiás prófétától idézett: Megkérgesedett ennek a népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták. hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak és meggyógyítsam őket. Törekedjünk teljes szívünkből azok közé tartozni, akikről Jézus az előbbi kijelentésének folytatásaként azt mondaná, hogy A ti szemetek boldog, mert lát, és a fületek is az, mert hall. (Mt 13,15-16.)
Érezzük át felelősségünket nemzetünk sorsáért, és legyünk boldogok, hogy Isten ezt ránk bízta! Legyen komoly a bűnbánatunk és a megtérésünk!