Nagyböjt 5. vasárnapja A – Jn 11,1-45
Mit jelent az, hogy Jézus az élet és a halál ura?
A mai evangélium bizonysága szerint Jézus istensége már a tévedhetetlen előre-tudásában is megmutatkozott. Amikor Lázár betegségének híre eljutott hozzá, Ő tudta, hogy Lázár már halott. De nem indult el azonnal, hanem várt még két napig, hogy amikor megérkezik és kinyittatja a sírt, már senki se tudja kétségbe vonni, hogy Lázár meghalt, hanem mindenki lássa meg Isten hatalmát, amely a halott életre-keltésében mutatkozott meg. Jézus ezzel akarta igazolni, hogy Ő az élet és a halál felett is úr. A halál ugyanis egyedül az élet urának engedelmeskedik, ezért Jézus egyetlen szavával vissza tudja hozni a földi életbe azt, aki már átment a halál kapuján.
Betániában azzal fogadták Őt, hogy a barátja már negyednapja halott. Így Lázár feltámasztása a tanítványok hitét is jobban megerősítette, mintha a beteg Lázárt gyógyította volna meg.
A csoda véghezvitele előtt Jézus két nagyon fontos kijelentést tett. Az első: Én vagyok a feltámadás és az élet. A másik: Aki bennem hisz, nem hal meg örökre.
Lázár erre az életre támadt fel, és később újra meghalt. Számunkra viszont Jézus szavai, és a szavait hitelesítő feltámadása a garancia arra, hogy földi halálunkkal nem szűnik meg az életünk, hanem a Jézussal és az Atyával, valamint a Jézusban meghalt szeretteinkkel való kapcsolatunk folytatódik az örök életben.
Jézusban az örök élet jelent meg közöttünk, amelyet Ő az Atyától kapott, de amely egyben teljesen az övé is. Jézus ebben az örök életben részesít minket. Jézus teremtő szava nemcsak létbe hívó, hanem létezésünket is átváltoztató, örök életbe emelő szó. Megkeresztelkedésünk óta az örök isteni élet csíráját hordozzuk a testünkben.
Jézus nem ragadja ki a benne hívőket a halál karmaiból, de azt sem engedi, hogy a halál bárkit is kitépjen az ő kezéből. Aki földi életében Jézusba kapaszkodott, annak Jézus a halála után is társa marad.
Ezzel a hittel tudunk szembesülni a halállal, amelyen mindnyájunknak át kell mennünk. De Jézus ígérete alapján – Isten szeretetének ajándékaként – a halál egy olyan kapu lett számunkra, amely által beléphetünk a boldog örök életbe. Ahogyan Szalézi Szent Ferenc mondta: A földi élet az istenkeresés ideje, a halál az Istenre találás ideje, az örök élet pedig az Isten-birtoklás ideje.
Mindnyájunkat megrendít a halál. Jézus együtt érez fájdalmainkkal. Lázár testvéreinek könnyeit látva Ő is könnyekre fakadt. De éppen azzal válhatunk jellé a körülöttünk élők előtt, hogy megrendültségünkben is megvalljuk a feltámadásba vetett hitünket.
A járvány miatt mostanra kialakult helyzet segítsen bennünket abban, hogy Krisztus halálának és feltámadásának ünnepére fel tudjunk lélekben készülni. Sokan már a boldog örök élet kapujának másik oldalán ünnepelnek majd velünk. De ne feledjük, hogy egyedül Jézus a mi reményünk, aki az élet és a halál ura.