Nagyböjt 3. hete, hétfő – 2Kir 5,1-15; Lk, 4,24-30
Tudjuk-e, hogy milyen előítéleteink akadályoznak minket abban, hogy megújuljunk a kapcsolatainkban?
A názáretiek előítélettel voltak Jézussal szemben, ezért Jézus náluk nem tett csodát.
Mivel nagyböjti feladataink közé tartozik, hogy megújítsuk Istennel és ez emberekkel való kapcsolatainkat, ezért felül kell vizsgálnunk előítéleteinket is.
Előítéleteink nyomán beskatulyázzuk a dolgokat és az embereket. A megszokottól eltérő jelzéseket és tényeket nehezen vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk, és így hozzuk meg döntéseinket. Ezáltal még jobban megmerevedünk előző – esetleg téves vagy helytelen – álláspontunkban és magatartásunkban. Súlyosbítja a dolgot, hogy az előítéletek rendszerint negatív jellegűek,
és emiatt még az értéket vagy az értékeset is rossz színben láttatják, nem engedik a változást. Mivel hosszú időn át egyirányú vagy hasonló jellegű tapasztalatok nyomán alakulnak ki, ezért megváltoztatásuk csak hosszabb ideig tartó, nagyon tudatos és türelmes munkával érhető el. Bármilyen nehéz, fel kell derítenünk Istennel szemben kialakított előítéleteinket és hamis elvárásainkat is, és félre kell tennünk az ezekből eredő csalódásainkat. Nem szabhatjuk meg Istennek, hogyan vigye végbe csodatetteit életünkben.
Még nehezebb az emberekkel szembeni előítéleteink megváltoztatása. Ezen a téren kettős nehézségbe ütközünk. Saját előítéleteink akadályozzák kapcsolataink megváltoztatását a mi részünkről, ugyanakkor velünk szemben is megvannak másoknak az előítéletei. Ezek viszont nagyon sokszor másoknak, a velünk kapcsolatos hosszú időn át szerzett tapasztalataikra alapulnak.
Megértőnek kell lennünk másokkal szemben, akik nehezen szabadulnak meg jogos előítéletektől. A másokról kialakított kép mindnyájunkban csak rendkívül ritka esetben, csak nagyon lassan és nehezen változik.
És ami szintén nem elhanyagolható: saját magunknak saját magunkkal szemben is megvannak az előítéleteink. Bátorítson minket, hogy Isten legtöbbször csak kis dolgot kér: csak annyit, amennyit meg tudunk tenni. A szamariai asszonytól csak azt kérte, hogy adj innom! De ott volt a kút, és az asszony kezében ott volt a korsó. – Csak kis döntésekre van szükségünk, amelyek véghezvitelére erőt is kapunk Jézustól.
Fogadjuk el, hogy a szentgyónás és a szentmise az Egyháznak azok a folyói, amelyek a lelki gyógyulás és az üdvösség eszközei. A szentgyónásban az Isten minden bűnünktől megtisztít és újjáteremt minket, a szentmisén az ige asztaláról örök életre szóló tiszta vizet, az áldozat asztaláról pedig az örök élet kenyerét esszük, és ezektől erőt kapunk. Ne akarjunk (és főleg: ne követeljünk!) ezeknél látványosabb és hatásosabbnak tűnő módszereket, hanem elégedjünk meg, és legyünk boldogok ezekkel! Legyünk türelmesek, ahogy Isten is türelmes velünk, és változtassunk azon, amin lehet változtatni!